Lukács Ervin bérlet 1.
A műsorban szereplő két „B” betűs szerző sorsában közös, hogy gyermekéveik igen zűrös családi légkörben teltek, később kiváló zongoristák lettek, zömében Bécsben éltek és alkottak, sok magyar barátjuk volt, és leginkább a számukra elérhetetlen nőket tüntették ki szeretetteljes figyelmükkel; Beethoven férjezett, vagy társadalmilag magasan fölötte álló hölgyeket, Brahms pedig jótevőjének, Robert Schumannak az özvegyét. Brahms első nagyzenekari műve a d-moll zongoraverseny volt, melyet 1859-ben ő mutatott be, s melynek második tételéhez a következő ajánlást írta: „Benedictus, qui venit in nomine Domini.” (Áldott, aki jön az Úr nevében). Egyesek szerint Brahms ezzel az idézettel legfőbb mentorára, Schumannra emlékeztetett, mások szerint viszont csak a lassú tétel légkörét kívánta érzékeltetni. A műsort záró Beethoven szimfónia Schumann szerint olyan, mint valami karcsú görög lány két északi óriás szomszédja [„Eroica” és a „Sors” szimfónia] között.
Simon Trpceski (1979) zongoraművészt 2011-ben elsőként tüntették ki hazájában a Macedónia Nemzeti Művésze címmel.
„Trpčeski művészete abban testesül meg, hogy felkutatja a hangjegyek mögötti mélységeket, és a partitúra »lelkét« igyekszik a felszínre hozni. […] Profizmus és szenvedély: ennek köszönhető, hogy előadása, amelyet üdeség és a zenemű lényegének tökéletes átlátása jellemez, mély nyomot hagy a hallgatóban.” The Telegraph
A koncert karmester Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója