DOHNÁNYI ERNŐ: Szimfonikus percek, op. 36
BARTÓK BÉLA: III. zongoraverseny, Sz. 119, BB 127
***
LUDWIG VAN BEETHOVEN: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55

Jean-Efflam Bavouzet zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Vashegyi György

Dohnányi Ernő 1933-ban alkotta meg Szimfonikus percek című öttételes zenekari sorozatát, amelyet a benne foglalt karakterdarabok eleganciája, színgazdagsága és szellemessége az életmű egyik legnépszerűbb slágerévé tett. Vashegyi György és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar műsorának középső számában a rendkívüli szuggesztivitású zongoraművész, Jean-Efflam Bavouzet tolmácsolását hallgatva megfigyelhetjük, hogyan válik mozartian klasszikus tisztaságúvá a III. zongoraverseny Bartókjának kései stílusa, míg Beethoven Eroicája éppen ennek ellenkezőjét mutatja meg: azt, hogyan lép túl a zene nagy forradalmára a klasszika keretein.

A magyar XX. század és a bécsi klasszika között osztja meg hangversenyének műsorát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Kocsis bérlet harmadik estjén. A közelmúltban Kossuth-díjjal kitüntetett Vashegyi György először Dohnányi Ernő sziporkázó tételsorát, a Szimfonikus perceket vezényli: keletkezését (1933) követően a változatos karaktervilágú, színesen hangszerelt, szellemes ciklus nagy népszerűségre tett szert, manapság mégsem kapja meg a kvalitásait megillető figyelmet. Bartók III. zongoraversenye, a zeneszerző Amerikában komponált hattyúdala igazi XX. századi klasszikus, abban az értelemben is, hogy a zeneszerző ebben a búcsúzó művében korábbi karcos-érdes stílusához képest mozartian szelíd hangot üt meg – ez nem is csoda, hiszen a kompozíciót feleségének, Pásztory Dittának szánta. Ezúttal a kivételes tudású és páratlan szuggesztivitású francia virtuóz, Jean-Efflam Bavouzet lehel lelket a kottafejekbe. A második rész a bécsi klasszikáé, pontosabban azé a pillanaté, amikor Beethoven feszegetni kezdi a klasszikus stílus formai, terjedelmi és hangzásbeli kereteit: a III., Esz-dúr, Eroica-szimfóniában.