Esőnap: július 14., vasárnap

Esőszabályzat

István király-nyitány, op. 117
I. (C-dúr) szimfónia, op. 21.
Krisztus az Olajfák hegyén – oratórium, op. 85

Csereklyei Andrea szoprán
Komáromi Márton tenor
Cserményi Zsombor basszus

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Vashegyi György

Az István király-nyitány (1811) illik a martonvásári Beethoven-koncertek műsorára, hiszen a zeneszerző és a magyarság kapcsolatának dokumentuma. August von Kotzebue azonos című drámáját a pesti Német Színház megnyitására rendelték (ez végül némi késéssel, 1812-ben valósult meg): Beethoven ehhez írt kísérőzenéjének legismertebb része a nyitány, amelynek verbunkosdallamai jelzik a téma magyar vonatkozását. Az I. szimfónia (1800) Beethoven szimfóniatermésének az a darabja, amely a leghatározottabban kapcsolódik a bécsi klasszika korábbi eredményeihez, Haydn és Mozart kései szimfóniáihoz. A négytételes mű terjedelme, zenekarkezelése, arányrendszere és gesztusvilága még mentes azoktól a forradalmi újításoktól, amelyek majd a III. szimfóniával változtatják meg a műfaj beethoveni világát. A ritkán hallható Krisztus az Olajfák hegyén igazi különlegesség: Beethoven nem írt passiót, ez a szólistákra, kórusra és zenekarra komponált oratórium azonban mélyen emberi közvetlenséggel jeleníti meg a Megváltó vívódását az utolsó vacsora és az elfogatás közötti órákban, a Getszemáni-kertben töltött éjszakán.