Mahler 1896-ban fejezte be III. szimfóniáját, a Des Knaben Wunderhorn című népköltésgyűjtemény által inspirált „Wunderhorn-szimfóniák” (II., III., IV.) hármasának középső tagját. Hatalmas, hattételes művet alkotott, melynek pusztán első tétele is annyi ideig tart, mint egy teljes klasszikus szimfónia. Az előadás nagy zenekart igényel több különleges hangszerrel, a vokális apparátusban alt szólista, női kar és fiúkórus szerepel. Mahler utóbb mellőzött programja szerint a tételek témája: 1. Pán ébredése, a Nyár bevonulása; 2. Amit a mező virágai mesélnek nekem; 3. Amit az erdő állatai mesélnek nekem; 4. Amit az ember mesél nekem; 5. Amit az angyalok mesélnek nekem; 6. Amit a szeretet mesél nekem. A 4. tétel Nietzsche Zarathustrájából zenésít meg egy részletet. A koncert szólistája, a világhírű brit mezzoszoprán, Sarah Connolly sokoldalú énekes, repertoárja Händeltől a kortárs zenéig terjed. Az 1900-ban alapított Bécsi Szimfonikusokat olyan muzsikusok vezették, mint Furtwängler, Karajan, Sawallisch, Giulini. Karmesterük, a kolumbiai Andrés Orozco-Estrada egy beugrás nyomán vált ismertté Ausztriában, amely új hazája lett – de Németországban, Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban is nagy sikereket arat.