Nagyon érdekes a mű születése: Muszorgszkij 1873 nyarán találkozott Golenyiscsev-Kutuzov költővel egy társaságban, ahol a költő nagyon élesen bírálta Muszorgszkij zenéjét. A bírálatból – természetesen pár pohár vodka mellett – nagy beszélgetés kerekedett, és később rájöttek, hogy valójában sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint azt hitték.

„Csak az ablakon betekintő hajnal emlékeztetett, hogy ideje volna elválnunk. Elváláskor erősen megszorítottuk egymás kezét, de azzal a tudattal váltunk szét, hogy sokkal több a közös közöttünk, mint egy néhány órával azelőtt feltételeztük volna, és hogy gyakran kell majd találkoznunk” – írta a költő. A vitából egy életre szóló barátság született, és az a négy dal, amely A halál dalai és táncai címet kapta később.

Ezek a dalok remekművek. Négyféle formában jeleníti meg, hogy ragadja el a halál az embereket. Szinte látjuk, hogy takarja be hóval az elszunnyadó részeg muzsikot, hogy szorítja magához halálos öleléssel az életunt, beteg lányt, könnyfacsaró, ahogy a gyógyíthatatlan beteg kisgyereket elszenderíti, hogy aztán végítéletet mondjon a harcmezőn elesett katonák felett. Négy nagyon különböző dallal találkozunk itt, amiket egy dolog köt össze: Muszorgszkij „dilettantizmusa”. Nem egy kortársa illette őt evvel a jelzővel, közöttük Rimszkij-Korszakov is, aki „gondozásba is vette” a dalokat, kijavítva Muszorgszkij úgynevezett hibáit. Ma már tudjuk, hogy ezek a „hibák”, Muszorgszkij „dilettantizmusa” egy nagyon erős egyéniség megnyilvánulásai voltak. 

Április 10-én Kerekes István hangszerelésében hangzik fel a ciklus, érdekessége, hogy mind a négy dalt transzponálta, mégpedig a basszus hangfajnak megfelelően.

Nagyon szívesen dirigálom ezt az átiratot, és nagyon várom, hogy újra együtt dolgozhassak Jevgenyij Nyesztyerenkóval. Nélküle már – azt hiszem – elképzelhetetlen az orosz énekes kultúra története. Muszorgszkij dalaival pedig a saját felségterületén mutatkozhat be a Nemzeti Filharmonikusok szombati koncertjén, és én teljes mértékben alkalmazkodom majd az ő tempóihoz, arányaihoz, hiszen az ember szívesen alkalmazkodik olyasmihez, ami az anyanyelv biztonságát hordozza.

Kocsis Zoltán