Ez történt


Kocsis és Mahler szép új világa: A VIII., Esz-dúr szimfónia (Ezrek szimfóniája)

2008. 02. 18.


Egy hét alatt olyan zenei kirándulásokban volt részem, melyeket nem nagyon lehet megismételni, felülmúlni. Ha kéthavonta egy olyan koncertet hall az ember, amire szívesen emlékszik vissza, maradandó élményt szerez, nagyon jó arány. De röpke hét nap alatt négy teljesítmény, mely a minőségin is messzebbre mutat, szinte elképzelhetetlen. Az pedig, hogy négy karmester okozza az eufóriát, mindegyikük magyar, talán csak a mesében fordulhat elő. Mégis ékes bizonyítéka annak, hogy micsoda zenészek léteznek, akik majd – talán hatványozva – újabb generációnak mutatnak példát és utat a művészethez.


Négy karmester, négy különböző személyiség: Kovács János még fiatal volt, amikor először hallottam rögtönözni a tévé valamelyik adásában. Akkoriban, tizenévesként úgy gondoltam, enyém a világ, minden zenészben találtam hibát, szégyellem is magam érte utólag. Kovács János azonban lenyűgözött akkor, most pedig Csajkovszkij Olasz capricciójának és Rómeó és Júliájának kidolgozott, az elcsépelt megoldásokat mellőző előadásával. Fischer Iván Csajkovszkij IV. szimfóniájának lehengerlő sodrásával kápráztatott el, Schiff András az Európai Kamarazenekar élén és szólistaként tette a mércét a csillagos ég fölé.
Kocsis Zoltán talán a legmonumentálisabb művet vezényelte a Nemzeti Filharmonikusok élén, a második koncertet láttam, hallottam február 9-én. Látványnak sem utolsó az előadói apparátus, hiszen a hangszerek közt zongora, orgona, harmónium, cseleszta mellett alig hallhatóak is szerepelnek (mandolin, négy hárfa), két cintányér, rezesek (pl. 8 kürt), négy énekkar (kettős vegyes kar és gyermekkórus) és nyolc szólista. A zenei anyag is rendkívüli, a kéttételes mű a Veni, creator spiritus latin nyelvű himnuszt teszi az első tétel központjába. Különleges az elgondolás, az egyszerű himnuszok éneklése a befelé fordulást segítette, Mahlernél az abszolút kitárulkozást jelenti a tétel hossza, a hangerő, az igen változatos hangszínek jóvoltából. A Szentlélek a himnuszban mint teremtő szerepel. A szöveg nem betűhív, Mahler néha elrugaszkodik a szókapcsolatoktól. A második tétel Goethe Faustjának zárójelenete, a dráma summája. Nem véletlen, hogy a Faust Mahleren kívül több zeneszerzőt megihletett, hiszen a szavakon túlmutat a cselekmény.


A szimfónia két tétele szorosan kapcsolódik a szerkesztés miatt, bár jócskán különböznek. Ha más látószögből vizsgáljuk, a kapcsolat legszembetűnőbb jelenléte a mű zárását előkészítő, a koncerten a harmadik emeleti karzaton (a diákjegyesek helyén) megszólaltatott rézfúvósegyüttes első tételbeli főtémájának fényes, himnikus idézete. A két tételt a Mahlerre nem igazán jellemző életigenlés is összeköti.


Kocsis talán az életigenlést emelte ki leginkább a szimfóniából. Minden dallamív, minden kisebb-nagyobb formai elem ennek a szolgálatában állt. Kocsis kisugárzása mindenkire hatott, előadókra, közönségre egyaránt. Egy ilyen mű előadása nem lehet tökéletes a rengeteg szereplő miatt (emberi tényező), ahhoz stúdióba kell vonulni, akkor viszont elvész a pillanatnyi hatás, a látvány, a közös célért való közös, heroikus munka. Lehet, hogy a férfikar hamis volt vagy élesen szólt, néhány belépés messze állt a tökéletestől, de nem ez a lényeg. A hegedűsök második tételbeli alig hallható pp tremolója, a rézfúvósok elsöprő erejű fortéi, a hárfák zengése, a kórusok szöveget képpé formáló lelkes/rezignált hangzása csak egy-egy momentum a fantasztikus előadásból. A szólisták közül Mathias Schultz sajnos hörghuruttal küzdött, de ez nem akadályozta az előadást. Káldi Kiss András és Kovács István hangja néhol beleolvadt a zenekari szövetbe, ahogy Meláth Andreáé is, akinek hangszíne egyre szebb, teljesebb. Szabóki Tünde, Mitilineou Cleo szopránja szárnyalt a karzatról, a gyerekkar közepén álló Németh Judit is nagyszerű volt. Cserna Ildikó a jók közül is kiemelkedett. Az énekesnő minden rezdülése elképesztett, fortéi átütőek, pianói gyönyörűek, a dallamíveket a magas régiókban is úgy formálja, hogy az ember nem hisz a fülének. A zenekar kiválóan szólt ezúttal is Kocsis Zoltán vezetése alatt. Heroikus munkát végeztek az előadók az egymást követő két napon, mi pedig sokáig emlékszünk majd a VIII. szimfóniára. Katartikus, az összetartozást szimbolizáló élmény volt. A koncertet a classic live honlapján élőben közvetítették, három hétig látható.


Művészetek Palotája, 2008. február 9.


Lehotka Ildikó
(Papiruszportál, 2008. február 18.)