Ez történt


Ferencsik-díj – tizenötödször

2001. 01. 19.


Megszabja az előírások egyike, hogy a díjazott művész legalább 1985 óta folyamatosan tagja az együttesnek, és a legkiemelkedőbb művészi teljesítményt nyújtja. A díjat január 18-án, Ferencsik János születésnapján adják át. A csütörtöki házi ünnepségen Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok igazgatója adta át Kácsik Jenő harsonaművésznek a kitüntetést.


Kácsik Jenő szülővárosában, Makón kezdte zenei tanulmányait. Először trombitát tanult, majd Steiner Ferenc tanácsára átváltott harsonára. A Zeneakadémián harmadéves volt, amikor az Állami Hangversenyzenekarnál próbajátékot hirdettek.


– A zsűriben Ferencsik János elnökölt, aki nagyon barátságosan fogadott – meséli Kácsik Jenő. – Voltak nálam a tanulmányaikkal előbbre járók, diplomások, mégis vettem a bátorságot, s az esélytelenek nyugalmával játszottam. A felvételi jól sikerült, és Ferencsik Jánossal két évig muzsikálhattam együtt. Első harsonásként egyből a mélyvízbe kerültem. Olyan könnyűnek látszó, de hálátlan és kényes előadnivalókat kaptam, szólisztikus feladatokkal, amin meg is bukhattam volna. Szerencsére nem így történt.


– Ferencsik Jánosra ma is úgy gondolok, mint zenei életünk császárára – folytatja a kitüntetett művész. – Mindnyájunknak elmondhatatalanul sokat jelentett a vele való munka. Kácsik Jenőt meglepte, hogy ő kapta az idén az elismerést. Korábban nála idősebb, sokéves muzsikusi múlttal rendelkező pályatársakat jutalmaztak vele. Mivel az első harsonás egyben szólamvezető is, kezdettől fogva a felelősség is az övé. Szólamvezetőként azt tartja, hogy a jó szólam arról ismerszik meg, hogy a zenészek azt játsszák, ami a kottában előttük van. Az ideális szólamban nem kell vezető. Az a legjobb, ha a szólamban mindenki vezetői felelőséggel teszi a dolgát.


A filharmonikusok harsonása Brahmsot, Mahlert és Richard Strausst játssza a legszívesebben. Elfogult velük szemben, hiszen ezek a zeneszerzők remek muzsikát írtak a hangszerére. Kácsik Jenő harsonája nem csak a koncertteremben hangzik kellemesen: odahaza kétéves kislánya is szívesen hallgatja.


Kálmán Gyöngyi
(Magyar Nemzet, 2001. január 19.)