Ez történt


„Európa szívében” mindenki jól jár…

2009. 11. 23.


Egy pozsonyi vendégjáték alkalmával született meg az ötlet: a volt Osztrák-Magyar Monarchia országai immár Európa-uniós tagként elevenítsék fel a régi hagyományt; vezető együtteseik zenei nagykövetként muzsikáljanak egymás országaiban. Négy éve zajlik a „műsorcsere” öt vezető szimfonikus zenekar részvételével. A Cseh, a Szlovén, és a pozsonyi Szlovák Filharmonikusok, az osztrák Tonkünstler Zenekar, és a Magyar Nemzeti Filharmonikusok ellátogatnak egymás országaiba, ahol a vendéglátó fél rendezi a koncertet, az utazó együttes pedig fedezi az egyéb költségeket. Így mindenki négyszer vendég, és négyszer vendéglátó. A 2007 márciusában indult projekt nagy közönségsikerrel zajlik, elmondható, hogy „Európa szívében” mindenki jól jár.

 

A magyar muzsikusoknak különleges élményt jelentett az elmúlt években Prága neo-reneszánsz épületében, a Rudolfinumban fellépni, a pozsonyi Vigadóban, a Redutban játszani, majd a bécsi Musikvereinben, vagy Ljubljanában, a Cankarjev dómban muzsikálni.

 
Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója – az egyik ötletgazda – már azon gondolkodik, hogyan lehetne kiszélesíteni a kezdeményezést, hiszen újabban a Zágrábi Filharmónia és a krakkói muzsikusok is érdeklődnek a projekt iránt.

 

Magyar részről 2010. február 5-én és 6-án zárul a program, amikor az osztrák Tonkünstler Zenekar Andrés Orozco-Estrada vezényletével lép fel a Művészetek Palotájában.

 


 

„Európa szívében” mindenki jól járt!

2009. november 26.


Pozsony

 

„Nem csekély hírűek a megyében gyártott robbantó és gyújtó szerek. Pozsony város határában van a Nobel-féle részvénytársaság dynamit-gyára. Ez a maga nemében a monarchia legnagyobb vállalata. Fő termelvénye ugyan a dynamit, de foglalkozik ecrazit és füst nélküli lőpor előállításával is.” – írta egykoron, az Osztrák-Magyar Monarchia idején a pozsonyi Hírmondó.

2009. november 24-én a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vitte a gyújtóbombát Pozsony városába!

Bartók Concertója – és ehhez valóban nem lehet hozzászokni -, gyújtóbomba-szerű viharos tetszést, hangos bravózást váltott ki a szépszámú közönségből. A ráadás Brahms-darab pedig feloldotta a Concerto okozta érthető feszültséget, és már Kocsis karnagy úr is mosolyogva fogadta a kitörő tetszésnyilvánítást.

De kezdjük az elején!

Mindig nagy szeretettel fogadtak bennünket itt, Pozsonyban, talán a mostani koncert különös hangulata annak is köszönhető, hogy egy szlovák szerző, Joseph Kolkovich darabját mutathattuk be. A szerző a próbán is megjelent, Kocsis Zoltán kérdésére; szeretne-e változtatni az előadáson, Kolkovich megelégedését fejezte ki, és csak egyetlen dinamikai megjegyzést tett.

 

Joseph Kolkovich és Kocsis Zoltán a próbán

  

Részlet Kolkovich művéből

 

„Karmesterbarát darab”- mondta Kocsis Zoltán, amikor az előadás szünetében a Csendélet című Kolkovich-darabról kérdeztük.

Interjú Kocsis Zoltánnal

 

Kocsis Zoltán Liszt-hangszerelései 2003 szeptembere és 2005 áprilisa között készültek, és most először csendültek fel a Pozsonyi Nemzeti Színházban. Már a magyarországi bemutató, 2009. január 23-a után sejthettük, hogy a ritkán játszott Liszt-zongoradarabok ebben a „köntösben” gyakori vendégei lesznek a koncertpódiumoknak. Egyszerű a recept; csak ilyen gyönyörű oboa-hang kell, ilyen lehellet- finom hárfamenetek, a favúvók incselkedő játékos kergetőzése, majd a Mazurka brillant menetelése, mit menetelése – ugrándozó szökellése, kergetőzése, hogy aztán nagy léptekkel jőjjön a vonósok hada, előbújjon végre a piccolo és a fuvola is, és az egész egy eszeveszett őrjöngő boldogságba torkolljon.

„Liszt átdolgozásaimat gyakran kívánom vezényelni bízva abban, hogy ezzel is segítem a művek népszerűsítését” – mondta Kocsis Zoltán az előadás után. A hosszú tapsot hallva, és a mosolygós arcokat látva mindannyian éreztük, hogy célját ezen az esten is elérte.

A szünet után újabb gyújtószerkezet robbant: Bartók Concertója következett. Tényleg van olyan darab, olyan előadás, olyan zenekar és karmester, amit /akit/ huszadszor, ötvenedszer, századszor sem lehet megunni? Jelentem, van!

És tényleg fel kellett oldani a feszültséget; Brahms X. Magyar tánca zárta Európa egyik szívében, Pozsonyban ezt a nagyon emlékezetes, nagy sikerű estét.

Részlet a ráadásból

 

 


A pozsonyi színház

 

Lőrincz Andrea