Az Oberon, or the Elf King’s Oath Carl Maria von Weber utolsó operája. Charles Kemble londoni színész-impresszárió kérte fel a zeneszerzőt egy új mű komponálására, amelyet a Bűvös vadász és a Preciosa mellett tervezett színpadra állítani Londonban. Az orvosok óva intették Webert előrehaladott tuberkolózisa miatt, de a zeneszerző elsősorban családja financiális helyzetét tekintetbe véve elvállalta az utazással és megterhelő próbafolyamattal járó felkérést.

Weber az angol nyelv minél teljesebb elsajátítása érdekében intenzív tanulmányokba kezdett. 1826 februárjában utazott el Londonba, a még nem teljesen kész mű partitúrájával. A zenés számok egy részét a próbafolyamat közben írta meg – az egyik főszereplő új áriát is kért tőle, hogy énektechnikáját csillogtathassa –, mindez a betanítással és a társasági kötelezettségekkel együtt rendkívül megterhelte a zeneszerző amúgy is gyenge egészségi állapotát. Az Oberon ősbemutatójára 1826. április 12-én került sor Londonban, a mű rendkívül nagy sikert aratott. Weber ugyanakkor nem volt elégedett az operával, már ekkor tervezte az átdolgozását, de erre végül betegsége miatt már nem kerülhetett sor: a bemutató után szűk két hónappal Londonban hunyt el, egy nappal tervezett hazaindulása előtt.

Az Oberon hamar nemzetközi hírnévre tett szert, már a bemutató évében Amerikában is előadták. Német nyelvre is lefordították, Magyarországon 1829-ben játszották először. Később több alkalommal átdolgozták, Franz Wüllner recitativókkal helyettesítette az eredeti verzió prózai dialógusait, Gustav Mahler pedig egy komplett új változatot készített belőle, hangszeres összekötő zenéket is komponált hozzá. A német operai repertoáron hamar átvette Paul Wranitzky korábban rendkívül népszerű Oberon, König der Elfen (bemutató: 1789., Bécs) című operájának helyét, ugyanakkor érdekes, hogy 1847-ben Hamburgban Wranitzky operájának előadásai előtt Weber Oberonjának nyitányát játszották.

A nyitány zenéjét Weber az opera részleteiből állította össze, ugyanakkor önmagában is érvényes, népszerű hangversenyszám. A lassú bevezető elején Oberon mágikus kürtjelét és a tündérvilág hangjait halljuk, a Huon lovag és Reiza hercegnő kalandjait megjelenítő virtuóz gyors szakaszba beékelődve Huon áriája („From Boyhood Trained”) hangzik el klarinéton, míg a nyitányt Reiza népszerű áriájának („Ocean! Thou Mighty Monster”) gyors szakasza zárja.