Pjotr Csajkovszkij felkérésre, III. Sándor cár koronázási ünnepére komponálta Moszkva címet viselő, grandiózus kantátáját 1883 tavaszán, mindössze pár hét leforgása alatt. (Emellett egy Ünnepi koronázási indulót is írt ugyanerre az alkalomra.) A kantáta bemutatójára az év májusában, a koronázást követő vacsora idején, a Kreml egyik palotájában került sor. Hattételes alkotás, melyben a szimfonikus zenekarhoz négyszólamú vegyeskar, valamint mezzoszoprán és bariton szólista társul. Előadási ideje nagyjából huszonöt perc. Szövege, amelyet Apollon Majkov költő  írt, az orosz történelem különféle epizódjait eleveníti meg Moszkva – még mint hajdani, kis folyóparti erőd – megalapításától kezdve, végül vallásos tartalmú lírában és általános jókívánságokban cseng ki. E textust a 20. század közepén – ideológiai okokból – átírták, majd így is adták közre akkor a művet. A hat tétel: első: (Bevezetés és) Kar; második: Arioso (mezzoszoprán); harmadik: Kar; negyedik: Monológ (bariton) és Kar; ötödik: Arioso (mezzoszoprán); hatodik: Finálé (bariton, kórus és a két szólista).

Csajkovszkij a rendelkezésére álló szűk időkeret ellenére ihletett és friss tónusú zenét komponált, amelyben az orosz hagyomány  számos elemét megtaláljuk. Négy részre osztott, áhítatos hangú csellókarral indul az Andante religioso jelzésű kezdőtétel, majd idilli-álomszerű poézissel csöndesülnek el annak végső ütemei. Az operaszerző Csajkovszkij legjobb pillanatait juttatja eszünkbe a kantáta számos részlete, példaként az ötödik tétel megragadó mezzoszoprán-ariosója, Polina románcát előlegezve a Pikk dámából – esz-moll alaphangnemében, karakterében, motivikájában egyaránt.