Schubert utolsó életévében, 1828-ban két szöveget is megzenésített Franz Grillparzertől: az ismertebb, mezzoszoprán szólóra, férfinégyesre és zongorára komponált Szerenád mellett Mirjam győzelmi dalát. Utóbbi mű ritkán hallható, vélhetően annak sajátos befejezetlensége miatt. Schubert ugyanis szoprán szólóra, vegyeskarra és zongorára komponálta, s bár tervezte, hogy meghangszereli, de korai halála megakadályozta őt ebben. A zenekari kíséretet barátja, Franz Lachner karmester és zeneszerző készítette el az 1830-as években. A mű először 1829. január 30-án, egy Schubert emlékére rendezett hangversenyen szólalt meg, ekkor azonban nem szoprán, hanem tenor énekes énekelte a szólót. A Mirjam győzelmi dalának szólója rendkívül igényes, nagy hangterjedelmű, szinte operai jellegű énekszólam.

Grillparzer szövege a Bibliából, Mózes 2. könyvének 15. fejezetéből meríti témáját: a Vörös-tengeren való átkelés után Izrael népe hálaéneket zeng Mirjam prófétanő, Áron főpap nővére vezetésével. Schubert megzenésítése követi a bibliai leírást, ahol Mirjam egyfajta előénekesként jelenik meg, s az ő dalára felel rá a nép. A mintegy 18 perces mű hat részből áll. Először az Istent dicsőítő kórus hangzik fel, majd Isten, mint a népet vezető pásztor jelenik meg, a pasztorális hangvételt a 6/8-os metrum is érzékelteti. A horizont elsötétül, vihar közeleg, de az egyiptomi sereget elnyelik a hullámok. A szólista és a kórus ezután a halott fáraót szólítja meg, végül pedig visszatér a művet indító zenei anyag.