Clarinet Concerto No. 2 in E-flat major, op. 74

Carl Maria von Webert (1786–1826) a német romantikus opera megteremtőjeként tartják számon, aki nagy hatással volt többek között Mendelssohnra, Lisztre és Wagnerre is. Leghíresebb művének, az 1821-ben hatalmas sikerrel bemutatott A bűvös vadász című operájának megkomponálása előtt főként hangversenyező zongoristaként, karmesterként és hangszeres művek szerzőjeként biztosította a megélhetését. Két klarinétversenyét 1811-ben, Münchenben komponálta. München egy nagyobb turné egyik állomása volt; a zeneszerző itt ismerkedett meg a kiváló klarinétos Heinrich Baermannal, akinek először egy concertinót, majd egy f-moll és egy Esz-dúr versenyművet írt. Baermannt kortársai a híres tenorhoz, G. B. Rubinihez hasonlították kifejező előadásmódja és bársonyos klarinéthangja miatt; maga Weber pedig meg volt győződve arról, hogy versenyművei Baermann „isteni játékának” köszönhetik sikerüket, s különösen hangszerének minden fekvésben kiegyenlített hangzását dicsérte. Baermann művészetének ezt a tulajdonságát a zeneszerző bőségesen ki is használta az Esz-dúr koncertben a legmélyebb és legmagasabb regiszter gyakori váltogatásával, s a nagy hangterjedelmet átfogó futamokkal. Ám a virtuóz klarinétfutamok közül minduntalan kikacsint az eredendően operaszerző Weber, például az  első tétel melléktémájában, s különösen a g-moll lassú tételben, melynek végén a klarinét szabályos,  zenekari kíséretes operai recitativót játszik. A mű  Alla polacca feliratú zárótétele kissé felgyorsított  polonéz, briliáns klarinétszólammal.