Háry János – suite

Kodály első dalműve megalkotásakor a nosztalgikus korszellemből indult ki, de egyfajta ellen-népszínművet szeretett volna megvalósítani. Az eredeti népszínművekben ugyanis a magyar népdal alig kapott szerepet; ami miatt népiesnek tartották, az a népies műdal stilisztikai sajátosságainak az alkalmazása volt a zenés részekben. Kodály darabja irodalmi előzményéül sem egy népszínművet választott, hanem visszanyúlt a reformkor népies hagyományaihoz. Kodály Garay János reformkori költő Az obsitos című elbeszélő költeményéből indult ki. Garay Háry János alakjának megteremtésével halhatatlan népi hőst adott a magyar nemzetnek. Kodály a mintának megfelelően a kora XIX. század szellemében értelmezte át a népszínművet. A zeneszerző saját bevallása szerint a legendát akarta daljátékában ábrázolni, mert az igazabb, mint a történelem. Modern kori perspektívából nézve az a fajta népies hősiesség, amit Az obsitos története sugallt nem igaz, csak önámítás. Viszont a reformkor idealisztikus világa, a romantika kora alkalmas volt egy ilyen fajta tündérvilág ábrázolásához.

Az elkészült daljátékot először Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház akkori igazgatója fogadta el előadásra, de hamarosan többen szerencsésebbnek látták a darabot az operaházban bemutatni. Radnai Miklós fel is vette a kapcsolatot Hevesiékkel és Magyar Királyi Operaház 1925-26-os évadjának műsorára végül fel is vették a darabot. De a partitúra nem készült el időben, így a bemutató csúszott pár hónapot és végül 1926. október 16-án valósult meg. A következő évadra Kodály átdolgozta és kibővítette darabját. Ebben a formában 1928. január 10-én került színre a Háry. 1934-ben Debrecenben szabadtéren is színpadra állították, majd 1938-ban a darab előadásra került a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. A hazai bemutatók mellett sor került egy kölni, aacheni, augsburgi és helsinki bemutatóra is. Moszkvában az operaház egyik ottani vendégszereplése alkalmával került színre. Külföldi színházakban nem tudott repertoárdarab lenni, de Kodály 1927-ben az daljáték legjellegzetesebb dallamaiból összeállított egy hat tételes zenekari szvitet. Ennek az ősbemutatója New Yorkban zajlott le és Kodály egy csapásra világhírnévre tett szert. Az opera eltűnt a külföldi operaházak repertoárjáról, de a belőle készült szvitet ma is szívesen játsszák a világ nagy hangversenytermeiben. A mű későbbi átdolgozásai során a szerző elhagyta a világvége jelenetet és a balettzenét, de írt művéhez egy nagyszabású, önálló színházi nyitányt.