Dubrovay László 2012-ben komponált Gordonkaversenyének zenekarában a fúvós- és vonóshangszerek mellett népes ütős szekció, valamint hárfa és cseleszta is szerepel. A három tételes kompozíció formai felépítése a klasszikus mintákat követi: első tétele szonáta-, a második triós, a harmadik rondóformában íródott. A nyitótétel főtémájában egy élesen disszonáns fúvós-fanfár, mintegy a beethoveni „sorsmotívum” elhangolt, groteszk változata, illetve a szólócselló csúszkáló dallama feszül egymásnak. Az először a fagotton felhangzó, éneklő melléktémát gyermekdalszerű, játékos zárótéma követi. A II. tétel főrészében a szólócselló szűkjárású, síró témáját gyászos hangulatú, félelmetes dobolás kíséri; a trió éneklő csellódallama a szerző megfogalmazása szerint „egy más, transzcendens világba kalauzol”. A táncos, mozgalmas fináléban a szerző parádés lehetőséget ad a szólista virtuozitásának megcsillogtatására.