Pjotr Csajkovszkij 1880 őszén komponálta egyik legismertebb nyitányát, amelynek ősbemutatójára 1882 augusztusában, Moszkvában került sor. Nagyzenekari hangszerapparátusa harangokat is magában foglal, sőt még ágyúkat is előírt a szerző; ez utóbbiak – szabadtéri előadások alkalmával – olykor ténylegesen megszólalnak.

Az 1812 – ünnepi nyitány programzene, amely az orosz seregek Napóleon inváziós hadai fölötti győzelmének állít emléket. Habár a francia vezér 1812 szeptemberében bevette Moszkvát, a következő hónap végén már elhagyni kényszerült a várost és ezt követően Oroszországot is. Csajkovszkij nyitányzenéjének bensőséges kezdete liturgikus himnuszidézet, majd később orosz népi melódiák is fontos szerephez jutnak a műben. A bő negyedórás darab középső részét főként csatazene-epizódok alkotják, ezekben a Marseillaise dallamát is fölidézi a komponista. Hosszasan aláereszkedő unisono ív érzékelteti Napóleon hadának visszavonulását. E szakasz végpontjaként immár diadalmasan hangzik fel a kezdet liturgikus dallama, és a mű befejezését megelőzően a cári himnusz melódiáját is megidézi a szerző. Ám mindkét nemzeti himnusz csupán áttételes értelmű jelkép, hiszen a megelevenített történelmi események évében a Marseillaise nem számított hivatalos dallamnak, a cári himnusz pedig még nem is létezett.

Csajkovszkij nyitányzenéjének magyar zenetörténeti vonatkozása, hogy miután sor került annak első budapesti előadására (1900), a mű előképül szolgált Bartók Béla  Kossuth című ifjúkori szimfonikus költeményéhez.