(Ansfelden, 1824. nov. 4. - Bécs, 1896. okt. 11.) Osztrák romantikus zeneszerző. Pályáját falusi és kisvárosi segédtanítóként kezdte, majd dómorgonista lett Linzben. Ezalatt, zeneszerzőként, részben autodidakta módon, fáradhatatlanul képezte magát. Már a linzi időszakban megírta első jelentős kompozícióit (misék, 1. szimfónia), orgonaművészként, improvizátorként nagy hírnévre tett szert. 1868-ban, a bécsi konzervetórium tanára lett, az elkövetkezendő években több európai országban is koncertezett. Zeneszerzőként, ekkor már a szimfónia került alkotói tevékenysége középpontjába, de egyházi műveinek száma is fokozatosan gyarapodott. Kilenc szimfóniájából az utolsó befejezetlen maradt. Legjelentősebb egyházi műve a Te Deum. Szimfónikus stílusában a meghatározó ifjúkori Wagner-élmény mellett, a beethoveni szerkesztésmód és schuberti formanyelv egyéni továbbvitele játszott lényeges szerepet.Művészetét mély vallásosság hatja át. Magántanyítványa volt Mahler, akinek stílusát is befolysolta ~ zenéje.