A Nemzeti Filharmonikusok Goethe születésnapján, augusztus 28-án Nike Wagner, Liszt-dédunokájának meghívására Weimarban adott koncertet. A zenekar szólistákkal, Vesselina Kasarova (Marguerite), Raymond Very (Faust), Rubén Amoretti (Méphistophél?s), Christian Miedl (Brander), a Nemzeti Énekkarral (karigazgató: Antal Mátyás) és a Honvéd Férfikarral (karigazgató: Strausz Kálmán) egészült ki.
 

Kocsis Zoltán karmester szerint Berlioz Faust elkárhozása c. műve nagyon okos választás volt Nike Wagner részéről. „Tudniillik végigkövethetjük ezen a művön gyakorlatilag a Beethoven, Berlioz, Liszt, Wágner jövő vonalat” – vélekedett a karmester.

A weimari előadásnak különleges aktualitást az adott, hogy Liszt tevékenységének jelentős része Weimarhoz kapcsolódott, tulajdonképpen itt vált a Franciaországban nevelkedett felnőtt világfiból egy igazi német zeneszerzővé, hogy aztán ezen messze túllépve megelőlegezze a XX. század zenéjét.

A zenekar hazaérkezése után Falvai Attila koncertmester így értékelte a hangversenyt.

Mekkora érdeklődés, figyelem övezte a koncertet, illetve a Liszt-dédunoka, Nike Wagner szervezte fesztivált?
Zenekari muzsikusként nehéz erre objektív választ adni, mert általában nem sok időnk van a helyszínen. Most is feszített volt a menetrend, a koncert előtti napon érkeztünk. A másnap délelőtti főpróba után sem maradt sok időnk az esti koncertig. Így főleg az ott megtapasztalt fogadtatás alapján tudunk képet alkotni. De az persze tudható, hogy Weimar „kultúr-város”, itt minden művészeti eseménynek, koncertnek súlya van.

És hogy sikerült maga az előadás?
Nagyon jól! Telt ház előtt játszottunk, ami a fokozott érdeklődést is jelezte. A délelőtti főpróba után külön ajándék volt, hogy a hangversenyterem este sokkal jobban „szólt” közönséggel, mint délelőtt üresen. A karmester irányítása mellett ez sokat segít a zenekar együtt játékában. Különösen akkor érdekes ez, mikor a szólisták improvizálnak előadásuk során. A fogadtatásból ítélve a közönség nagyra értékelte a produkciót.

Adtak ráadást is?
Oratórikus mű után nincs helye ráadásnak. A dramaturgiába semmilyen ráadás nem fér bele. A híres Rákóczi induló – ami a zenekar ráadás-repertoárján talán az első helyen van – egyébként része a darabnak. Ha úgy vesszük, volt ráadás, csak a darab közben.

A Faust elkárhozását tavaly ősszel játszották Budapesten. Változott az előadás azóta? Hoztak új színeket a nagyrészt új szólisták?
Egy zenekari mű megszólaltatása során egy új előadás mindig új kifejezési lehetőségeket adhat, elsősorban a karmesternek. Hogy miben változott az előadás a múltkorihoz képest, erről Kocsis Zoltánt karnagy urat kellene megkérdezni. A zenekar feladata, hogy a karmester instrukcióit kövesse. A sikerből ítélve ez jól sikerült.