Ez történt


Egy kiváló nagyzenekar

2004. 05. 05.


Legújabb európai szomszédaink tegnapi koncertjén olyan művek szerepeltek, amelyeknek határozott programjuk volt. Liszt Ferenctől, a Bartók előtti korszak legjelentősebb magyar szerzőjétől két mű hangzott el: a Les Préludes és a Haláltánc.


Már az első mű megszólaltatásakor kiderült, hogy milyen interpretációt várhatunk az együttestől. E műben minden hangszercsoportnak jut szerep, ezáltal meggyőződhettünk a zenészek magas színvonalú játékáról. A másik darabban Liszt egy gyakran feldolgozott zenei témát újszerű módon ragadott meg. A szerző a gregorián Dies Irae drámai dallamának ebben a parafrázisában – a sokféle feldolgozás mellett – egy igazi mesterművet alkotott. A zongorista Ránki Dezső számára a negyedórányi mű elegendő volt arra, hogy bizonyítsa, tökéletesen uralja hangszerét. A zenekar és a karmester cinkosául szegődött (nem véletlenül, hiszen Kocsis és Ránki régóta barátok, fiatalon gyakran zongoráztak együtt), és ennek az ördöngös kompozíciónak együtt olyan arcát mutatták meg, amellyel korábban még nem találkoztunk, és egyhamar nem is feledjük.


A leglátványosabb Strauss darabja volt, ami nemcsak tartalmának, hanem az előadásához szükséges hangszereknek is köszönhető. Kocsis Zoltán kotta nélkül vezényelte a művet, amit ugyan szimfóniának neveznek, de elsősorban szimfonikus költemény, amelyben folyamatosan rengeteg váratlan esemény történik olyan iramban, hogy elég nehéz elsőre felfogni. Így kellő folyékonysággal és összefüggően kell bemutatni ahhoz, hogy a hallgatóság számára természetesnek tűnjön. A zenekar könnyedén játszott, bár amikor a teljes fúvóskar rázendített, a hangzásból hiányoztak a vonósok. Strauss a partitúrában legalább hatvannégy vonóst ír elő, tegnap “csak” negyvenkilencet hallottunk. Ismételten meg kell említenem egy fontos dolgot: a Mozart-teremben szükség lenne már végre egy orgonára, hiszen a helyette megszólaló szintetizátor a Strauss-műben sem pótolhatott egy valódi hangszert. Valakinek már komoly lépéseket kellene tennie egy hangszer beépítése érdekében. Egyelőre mellőznünk kell az Auditóriumból olyan repertoárdarabokat, mint például Saint-Saëns III. szimfóniája. Mindezek ellenére csak gratulálhatunk a programszervezőknek és a szponzoroknak, hogy a Tavaszi Ciklus keretében jeles előadókat és kiváló előadásokat élvezhetünk.


Műsorlap
A Magyar Nemzeti Filharmonikusok koncertje az Auditóriumban (20.15). Vezényel: Kocsis Zoltán. Zongorán közreműködik: Ránki Dezső. Liszt: Les Préludes, Haláltánc; Richard Strauss: Alpesi szimfónia


Victor Rebullida
(Heraldo de Aragón)