Ez történt


Digitális váltás a kottatárban

2008. 10. 10.


Úgy néz ki, mégis folytatódhat a 13 000 kottát őrző Kottatár állományának digitalizálása. Az átállás sürgős: a művek komoly részét már most is csak fénymásolva tudják kiadni, hogy kíméljék az eredetieket. Újakra pedig alig van pénz.


“Régen az NDK-ból lehetett olcsón beszerezni a jó minőségű kottákat, ma már, ha nem sikerül valamit Európában megtalálni, akkor az amerikai változatokért több százezer forintnyi összeget is elkér a kiadó. Korábban a kottatár előre is tudott gondolkodni, most csak az adott koncertévadra vásárolunk” – vázolja a Nemzeti Filharmonikus Zenekart kiszolgáló Nemzeti Kottatár megváltozott helyzetét az intézmény vezetője, Szekrényi Ágnes.


Az 1952-ben alapított Kottatárból nem csak a filharmonikusok kölcsönözhetnek, az állami támogatásért cserébe a piaci ár alatt (pár ezer forintért) rendelhet tőlük kottát minden magyar állampolgár. “A lehetőséggel elsősorban a nagy szimfonikus zenekarok élnek, ugyanis a gyűjtemény legnagyobb része az ő igényeiket szolgálja ki, de fontos számunkra az a fennmaradó 20 százalék is, akik partitúrákért és zongorakivonatokért fordulnak hozzánk” – fejti ki Kovács Géza, a zenekart, a kórust és a kottatárat összefogó Nemzeti Filharmonikus Kht. főigazgatója.


A vásárlásokra fordítható összeg az évi 2-3 millió forintról egymillió forint alá esett, és ez csak arra elég, hogy a filharmonikusok koncertjeire beszerezzék az előadandó darabokat. Sok művet ráadásul kölcsönözni kell, ami még a vásárlásnál is többe kerül, néhány kiadó ugyanis kizárólagos joggal rendelkezik bizonyos kották felett, és hogy még többet kasszírozzanak, ki sem adják a példányokat, hanem horribilis összegekért (akár félmillió forintért) kölcsönzik őket. “Oda még nem jutottunk, hogy a darabok ára szempont legyen a filharmonikusok műsorának összeállításánál, de az elöregedő példányok cseréjére már nincs pénz” – magyarázza Szekrényi Ágnes. Éppen ezért sok kottát már csak fénymásolatban tudnak kiadni a zenekaroknak.


Ez, hogy ha megvan az eredeti kiadvány, nem ütközik törvénybe, de nem éppen elegáns, és igen körülményes megoldás. A kották intenzív használatnak vannak kitéve: minden karmester mást kér a zenekaroktól, a vonásirányok, dinamikai finomságok jelzéseit hiába írják puha ceruzával a lapokra, a sok radírozás és a szállítás előbb-utóbb tönkreteszi a papírt.


Éppen ezért lenne nagyszerű, hogyha a gyűjtemény legálisan közreadható részét – nagyjából a XIX. század végéig írt romantikus művekkel bezárólag – digitális formában is elérhetővé tudnák tenni. Az előkészületekről 2005-ben kötöttek szerződést az IBM-mel, amely a szoftverek egy részét és a teljes hardverhátteret adományként biztosította. Az eltelt három évben kialakították azt a katalógusrendszert, amely majd befogadhatja a kották digitális változatait, és az igényekhez igazították a Kottatár számítástechnikai rendszerének tárolókapacitását is.


“Az IBM mindent időben szállított, de a következő lépéshez idén egyszerűen nincs elég pénz a költségvetésben. Szükségünk van még speciális kottaszkennerekre, és legalább négy olyan szakemberre, akik mind a komolyzene, mind a számítástechnika világában otthonosan mozognak, és el tudják végezni a kották digitalizálását. Ha meglesz a honorárium, akkor biztos megtaláljuk a megfelelő embereket” – bizakodik Kovács Géza főigazgató. Jelenleg is folynak a tárgyalások egy olyan céggel, amely számos hasonló feladatot sikerrel végzett el, könnyen lehet, hogy ők jelképes összegért is elvállalják a munkát, és megszülethet Magyarország első digitális kottatára. Addig is marad a fénymásoló és a posta.


Lorenz Péter
(Népszabadság, 2008. október 10.)