Hangversenyeinek többségén a Tavaszi Fesztivál Európára összpontosított, a záróest műsorán azonban csak amerikai szerzők szerepeltek: George Gershwin, Leonard Bernstein, Charles Ives.

A NEMZETI FILHARMONIKUSOK koncertjén a program első száma (Egy amerikai Párizsban) arról tájékoztatott, mit hozott haza poggyászában az óvilágba átruccanó újvilági bevásárló turista a húszas évek végén. A másodikként elhangzott mű (Chichester Psalms) azt a belső drámát dokumentálta, melynek során a hatvanas évek zeneszerzője megpróbálta ugyan meghódítani a zenei új világot (dodekafónia), de egyévi kísérletezés után az eredménytől megriadva visszatért az otthonosan kipárnázott régihez (tonalitás). A szünet után felcsendült harmadik kompozíció (4. szimfónia) viszont ékesen bizonyította, hogy egy nagy előd már a tízes években birtokba vette az új világot, ráadásul igazi bölcsként tisztán látta azt is, hogy emiatt a régit sem kell feláldoznia.
Egy szó, mint száz, EÖTVÖS PÉTER nagyszerűen kifundált műsort vezényelt a Budapest Kongresszusi Központ örvendetesen megtelt széksorai előtt: olyan válogatást, amely vonzódásokról, vívódásokról, kompromisszumokról és felfedezésekről szól. Tartalmas, tanító összeállítást, amely azonban szórakoztat és gyönyörködtet is, minden szájbarágó didaxistól mentesen. Számomra külön csemegének számított, hogy megfigyelhettem, milyen játékosan lubickol a Három nővér szerzője Gershwin könnyűzenei dallamaiban. Eötvösről tudjuk, hogy érti és szereti a jazzt, zenéje is számtalanszor bizonyította már gondolkodásának nyitottságát, az önfeledt jókedv azonban, amellyel karmesterként adta át magát az Egy amerikai Párizsban karaktereinek, mégis meglepett. Az önfeledtség persze nem jelent fegyelmezetlenséget: az előadás fontos tényezője volt a metrikai-ritmikai pontosság és feszesség, a hangsúlyok érzékletessége, a darab remek hangszerelésének hiteles és virtuóz reprodukciója.
Bernstein „Zsoltárszimfóniája”, a Chichester Psalms a szakrális zenék egyik, sok évszázados vonulatába illeszkedik: azon művek sorába, amelyek leplezetlen érzékiséggel dicsérik az Urat. A chichesteri esperes felkérésére komponált, New Yorkban bemutatott mű hátat fordít minden formai és hangzásbeli aszkézisnek, és boldogan veti magát a szabadon kiélvezett szépség hullámaiba. Bernstein zenei ínyencfogásokat tálal fel: az 1. tételben ilyen a már-már erotikusan lüktető aszimmetrikus (7-es) metrum, amelyet hallva alighanem sokan inkább táncra perdülnének, mint térdre borulnának. És persze nem hagyhatjuk említetlenül a 2. tétel túlcsorduló szépségű dúr zenéjét, fiúszoprán szólóval. A mű előadásában kitűnően szerepelt a MAGYAR NEMZETI ÉNEKKAR (karigazgató: ANTAL MÁTYÁS), valamint a Rádió Gyermekkórusának tagja, a szólót kedves, nyíltszívű egyszerűséggel éneklő SZABÓ MIKLÓS, akit THÉSZ GABRIELLA tanított be.
És végül: Charles Ives nagyszabású szimfonikus-vokális alkotása, a zenekart-kórust foglalkoztató 4. szimfónia, amelyben a tonalitástól való eltávolodás és a tonalitás megőrzése egyformán jelenlévő alkotói gesztus, legfeltűnőbb és leghatásosabb eszközként pedig az egymástól független együttesek szerepeltetését, különféle, egymásnak ellentmondó zenei anyagok ütköztetését alkalmazza a szerző. Ives újító zsenialitását és invencióját mi sem példázza meggyőzőbben, mint egyrészt az, hogy szimfóniáját a mű keletkezése után közel kilencven évvel is igen nehéz feladat megszólaltatni, másrészt pedig az, hogy ez a mű Schoenberg vagy Stravinsky, sőt Stockhausen vagy Boulez ismeretében is újszerű, meghökkenti a hallgatót. A Nemzeti Filharmonikusok muzsikusai tisztességgel helytálltak a produkcióban (játékuk inkább sugározta a derekas feladatteljesítés, mint a lelkes együttműködés magatartását), Eötvös Péter pedig értő és tökéletes pontossággal dolgozó, professzionista partnerre talált egykori tanítványában, a második karmesterként közreműködő NAGY ZSOLT-ban. A Nemzeti Énekkar, akárcsak a Bernstein-zsoltárok előadásakor, most is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. (Április 1. – Budapest Kongresszusi Központ. A Budapesti Tavaszi Fesztivál valamennyi hangversenyét a Budapesti Fesztiválközpont Kht. rendezte)

Csengery Kristóf
(Muzsika, 2001. május 1.)