Nyári, martonvásári koncertjeiken Beethoven-szimfóniákat is játszanak a Nemzeti Filharmonikusok. A két évvel ezelőtti Beethoven NON-STOP alkalmával Kocsis Zoltán egyebek között az alábbi gondolatokat fogalmazta meg a zeneszerzőről.

Nincs még egy olyan zeneszerző, aki ennyiféle hangvételt alkalmazott volna élete során. (…)

 
Szerintem nincs még egy egyéniség, akiben ilyen teljes lenne a világ. Bartók Béla is egy csodálatos egyéniség volt, de mondjuk, teljességgel hiányzik belőle a boldog nyugalom érzése. Beethoven azonban még ezt is nyújtja. Nyugodt és szélsőséges egyszerre. Gyakorlatilag minden emberi tulajdonságot felvonultat.

(…) Egyébként köztudomású, hogy Beethoven írta a világon az első rock and rollt. Az Egmont nyitány vége vagy a Opus 111, c-moll szonáta 2. tétele a rock and roll ritmusának az alapja. A komolyzene sokrétűbb, összetettebb, mint a rockzene bármely változata, s az ember világát sokkal komplexebben fedi le. A ma sokkal népszerűbb könnyűzene annyira egyszerű, annyira iskolás a komolyzenéhez képest, s az emberek hajlamosak elmenni a könnyebb ellenállás felé.
(…)
A zene is egy társadalmi jelenség. Olyan, mint az istentiszteletek, a nyilvános kivégzések, a futball, adott korban, adott szereppel. A zenére is igaz, hogy minél értékesebb valami, annál kevesebbeké lesz, annál drágább. És ez jól is van így. Kodály mondta: „szamárnak nem való fácánpecsenye; ha bele is tömik, megárt neki.” De amikor azt írja, hogy a zene mindenkié, akkor sem arra gondol, hogy minden asztalossegéd a Psalmus Hungaricust kell, hogy fújja, hanem arra, hogy a zene mindenkiben megvan. Bennünk van, de hogy kinek, mennyire van alkalma ezt kimunkálni, megérteni, az élet egy komplexebb darabját megérteni általa, az egyéni adottság, gazdasági, társadalmi helyzet és szerencse kérdése. Ebben én is hiszek.
(forrás: hvg)