Ez történt


Bartókkal a csúcson

2008. 02. 07.


2007 legjobb szimfonikus zenekari felvételei között első díjat nyert a cannes-i MIDEM-en a Hungaroton Bartók Új Sorozatának első CD-je Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusokkal. A kitüntetésről a karmestert kérdeztük.


Meglepődött?


Bevallom, nem. Egy ilyen gonddal készült CD esetén, amely már a megszületésekor felhívta magára a világ, a nagy zenei magazinok kritikusainak a figyelmét, várható volt a komoly nemzetközi díj. De a lemez megjelenése után a Bartók-kottaösszkiadáson dolgozó Somfai László zenetörténész lelkendező e-mailje legalább annyira jólesett, mint a MIDEM elismerése.


Meghallgatta a legyőzötteket? A díjra jelölt másik két CD-n is csupa világsztár: Claudio Abbado a luzerni fesztiválon Bruckner 4. szimfóniáját dirigálja, Michael Tilson Thomas pedig Mahlert vezényel a San Franciscó-i Szimfonikusok élén.


Brucknerrel, Mahlerrel nehezebb, pláne, ha koncertfelvételről van szó. Bartók – ha ez nekünk fáj is – még mindig kuriózum. Az életmű külföldön máig nem vívta ki azt a helyet a pódiumokon, ami megilletné.  


Ezért is nagy a díj jelentősége?


Nem szabad eltúlozni. Igazán nagy súlya akkor lenne, ha ennek nyomán a világ rangos koncerttermeiben háromszor annyit játszanák A fából faragott királyfit vagy a Kossuth-szimfóniát, vagy ha olyanok is felfigyelnének rájuk, akik soha nem jártak hangversenyre. Ennek kicsi az esélye. Akkor lennék boldog, ha a CD híre Bartók zenéjét közelebb hozná az emberekhez.


Kinek szól leginkább ez a díj? A kiadónak, a karmesternek és zenekarának, Bartóknak, az új sorozatnak, a ritkábban játszott Kossuthnak?


Mindennek együtt. Kétségtelen, hogy sem A fából faragott királyfi, sem a Kossuth nem tartozik a leggyakrabban játszott Bartók-művek közé. Most olyan felvétel született, amelyhez mindig vissza lehet térni. Köztudomású, hogy eléggé beleástam magam Bartók zenéjébe, és az is, hogy alapos ember vagyok… Ott van a fuvolaszólam a Kossuth elején. Annak idején vagy nem nézték át elég alaposan a kéziratot, vagy a nyomda ördöge lépett közbe, de eddig minden felvételen hibásan játszották.


    
Mennyit tett hozzá a sikerhez a Tóth Ibolya zenei rendező vezette hangmérnöki csapat?


Sokat. A Bartók Új Sorozat legutóbbi, 4. lemezén is kiderült, hogy a fiatalkori hegedűverseny új felvétele hangtechnikai téren messze felülmúlja a vele egy korongra került, korábban rögzített darabokat.


Segített az is, hogy a felvétel a Művészetek Palotájában készült?


Egészen biztosan. És mániám, hogy ha lezárjuk a zengőkamrákat, a lemezen sokkal jobban kijönnek a szólamok, a hangzás ugyanakkor plasztikussá válik. 


Hányadik MIDEM-díját is ünnepli?


A régi Bartók-összkiadásért a Hungarotont már jutalmazták a MIDEM-en 2002-ben. Mivel azoknak a lemezeknek is szereplője vagyok, és mivel 2004-ben életműdíjat is kaptam, mostantól talán tekinthetem magam háromszoros díjazottnak.


Melyik fontosabb? A friss díj vagy az életmű elismerése?


Pályám közepe táján járok, legalábbis remélem, így korai még életműről beszélni. Elhamarkodottnak éreztem az életműdíjat, persze örültem neki.


Gondolom, most is örül, mégsem ment el Cannes-ba, a díjátadásra.


Hollós Máté, a Hungaroton igazgatója vette át a díjat, én csak videoüzenetben köszöntöttem a jelenlévőket. Itthon ugyanis gőzerővel próbálunk, Mahlertől az Ezrek szimfóniáját adjuk elő a Művészetek Palotájában február 8-án és 9-én a Nemzeti Énekkarral, a Magyar Rádió Énekkarával és Gyermekkórusával, valamint a Budapesti Kórussal. Ötödször hangzik el Magyarországon ez a hatalmas apparátust felvonultató mű, amit sokan misztifikálnak, pedig nem nehezebb, mint sok más, századfordulón született kompozíció. Azt viszont egyértelműen bizonyítja, hogy Mahler nemcsak zseniális zeneszerző volt, hanem a XX. századi zene fejlődése szempontjából kikerülhetetlen, mint az újítók, köztük Bartók előfutára.


Devich Márton
(Heti Válasz, 2008. február 7.)