A Nemzeti Filharmonikusok első SACD-jéről a tengerentúlon is elismeréssel írnak

Százhuszonhárom éve, 1881-ben ezen a napon született Bartók Béla. A XX. századi egyetemes zenetörténet kiemelkedő személyisége előtt tiszteleg az az új, korszerű formátumú hanghordozó (SACD), melyen Bartók szimfonikus zenekari művei (Concerto, Táncszvit, Magyar parasztdalok) hallhatók a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásában, Kocsis Zoltán vezényletével. A kiadványt a Hungaroton Classic gondozta.

„A Hungaroton – és a hasonló méretű független lemezkiadók – túlélési esélye a még fel nem vett repertoár megjelentetésében van. Meglepőnek tetszhet, hogy most mégis Bartók legismertebb zenekari műveivel állunk elő” – mondja kérdésünkre Hollós Máté, a kiadó igazgatója. Bartók ugyanis mára éppen olyan standard repertoárrá vált, mint egy évszázaddal korábbról Liszt, s már nem érvelhetünk azzal, hogy a magyarok hívebben tolmácsolják. Hollós Máté szerint „mégis fel kell ismernünk, ha van olyan művészünk – Kocsis Zoltán -, aki korszakos jelentőségű interpretátora a bartóki életműnek”. A Nemzeti Filharmonikusok felvétele úgynevezett szuper audió CD-n (SACD) jelent meg. Ez az ötcsatornás technika a hangversenyterem akusztikáját varázsolja a hallgató köré, hiszen nemcsak szemből kapja a hangot, hanem a térben elterjedve, visszaverődve is. A felvétel hagyományos CD-n hallgatva is élvezhető, de ha valaki SACD-berendezést vásárol, ugyanaz a korong fogja úgynevezett surround technikával is körülvenni. „Technikai előrelépés tehát ez az első SACD a Hungaroton munkájában, és szándékunk szerint szuper audió CD-ken rögzítenénk Kocsis Zoltán további zenekari Bartók-felvételeit is” – mondja Hollós Máté.

Az új Bartók-albumról máris elismerő kritikát közölt a legnagyobb amerikai klasszikus zenei portál (www.classicstoday.com) főszerkesztője, David Hurwitz. „Karmesterszerepben is bizonyságot tesz rátermettségéről Kocsis Zoltán, akit zongoristaként már régóta talán a legnagyobb élő Bartók-interpretátornak ismerünk… Régebben rendszerint az volt a baj a magyar Bartók-felvételekkel, hogy a zenekarok nem remekeltek. Ezen a lemezen ettől nem kell tartani… Aki szereti Bartókot, mindenképpen vegye meg ezt a CD-t, az elmúlt évek egyik legkitűnőbb felvételét veheti kezébe” – írja Hurwitz, aki a művészi minőségre és a hangtechnikára egyaránt a maximális tíz pontot adta, de szerinte az album „tizenegy pontot érdemel”.

rea
(Magyar Hírlap)