Pompás SACD felvétel, a komoly házi hangtechnikával rendelkező hallgatót illúziót keltő koncertélményben részesíti. És mivel hybrid, minden CD-t forgató berendezés lejátssza a korongot, a hagyományos felvételi technikával készült lemezeknél hallhatóan jobb minőségben. Az előadás is pompás. A Román táncot (1911) a premierközönség annak idején megújráztatta. A felvételen is pazar, én is megújráztam és visszaugrottam a track elejére. A Román népi táncok (1917) előadása a szólóhangszeres- és kamara változatokkal könnyedén veszi fel a versenyt, eleven, lüktető és virtuóz. Mindkét kompozíciót 2008-ban, a Nemzeti Hangversenyteremben rögzítették. 2002-ből való a Táncszvit, a helyszín ezúttal az Olasz Intézet. Nem kell denevérfülekkel rendelkezni ahhoz, hogy észleljük a különbséget. De egyáltalán nem válik a lemez a hátrányára a kétféle hangzáskép. Az Olasz Intézet koncerteken rendre kegyetlen akusztikája felvételeken többnyire jelesre vizsgázik, nincs ez másképp most sem. Felerősíti a mű izmosabb, nyersebb, elementárisabb interpretációját. Zengősebb, karcosabb a hangzás, kedvünkre való. Nagyszerűen érvényesülnek a hangszerszólók, markánsak a fafúvósok (a fagottosra már a megelőző darabokban is érdemes odafigyelni), a tánckarakterek élesen metszettek. A Bartók Új Sorozat összkiadás-szelleméből következik, hogy a függelékben a 2. szvit 1921-es változata is meghallgatható. A III-IV. tétel ebben a változatban valamivel hosszabb, és némileg eltér a hangszerelése is. A különbségeket részletesen ismerteti és értelmezi az igényes és informatív kísérőfüzet, melyet David E. Schneider, fiatal amerikai zenetörténész írt.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán
Hungaroton Classic
HSACD 32506
***** (5-ből 5 csillag)

Molnár Szabolcs
(Gramofon, 2008-2009 tél)