Már a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében is hallhattunk Bach nagyszabású oratóriumai közül néhányat, olyan nagy előadókkal, mint Haselböck, Herreweghe, az április 6-i koncerten pedig Schiff András vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, a Nemzeti Énekkart, valamint a Magyar Rádió gyermekkórusát és külföldi szólistákat. A nagypénteken tartott hangversenyen a zsúfolásig megtelt Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Bach Máté-passiója repítette a lelkeket magasba.

A Máté-passiót először valószínűleg 1729-ben adták elő, de semmiféle adat nem maradt fenn erről, csak az 1732-es előadásról van feljegyzés. A Máté-passió előadói apparátusa korabeli mércével mérve igen nagy. Az osztott zenekar és énekkar hatvan előadót foglalkoztatott, ami egyházi műveknél ritka volt. A mű 1829-ben került előtérbe, a fiatal Mendelssohn nagypénteken mutatta be a berlini Singakademie élén, ettől az időszaktól kezdődött el a Bach-kultusz, ami a mai napig tart, és a barokk zeneszerző formai és dallamalkotó zsenialitásának köszönhetően meg is fog maradni.

A Máté-passió egyik legmeghatározóbb része a zenekar és énekkar kettéosztása. Az énekkar felelget is egymásnak, a drámai hatást növelve. Bach már a nyitó kórusban is él a lehetőséggel. Míg az egyik kórus a gyászéneket énekli, a másik a hívők közbeszólásait tolmácsolja. Az áriák és kórusok szövege Picander munkája, az Evangelista szövegei a Bibliából valók.

A szokásosnál egy órával korábban kezdődő koncerten a teljes művet hallhattuk. Gyakran csak húzásokkal adják elő az eredetileg majd négyórás passiót, mely 73, ha az Evangelista recitativóit külön veszik, akkor 103 számból áll.

Ezen az estén a karmester kérése volt, hogy az ünnep tiszteletére a közönség tartózkodjon minden hangos tetszésnyilvánítástól.

A hat szólista közül Lothar Odinius kiemelt szerephez jut a mű során, ő viszi végig a hallgatót Jézus utolsó óráin. Az aacheni születésű tenor látogatta Alfredo Kraus és Dietrich Fischer-Dieskau mesterkurzusait is. Hangjának hajlékonysága, kifejezőképessége minden megszólaláskor érvényesült. A drámai pillanatoktól az érzelmi skála fokain át az abszolút rezignációig minden érzelem megjelenítésének birtokában van. A bachi egyházi zene nyelvét tökéletesen beszéli/énekli, egy pillanatig sem esett ki az Evangelista szerepéből. A koncert másik nagy egyénisége a szoprán énekesnő, Ruth Ziesak. Áriái megformálására gondosan ügyelt, a dinamikai ívek csak akkorák voltak, amekorrák a passióba illenek. Éneklése a bensőséget fejezte ki, különösen szép volt a két oboás ária, a koncert egyik legszebb része az eredetileg két oboa da caccia és fuvolakíséretes ária volt, Ziesak magától értetődő, csodálatosan halk indítással, ritkán hallható hangszínnel énekelt. Monica Groop finn mezzoszoprán mély hangjai nem igazán jöttek át a zenekari kíséretek alatt, hasas hangokat hallottunk, a romantikus éneklési stílust képviselte. A két fuvolás alt ária gyönyörű dallama szép perceket szerzett, de a talán legszebb ária, az Erbarme dich inkább Kelemen Barnabás szólói miatt marad emlékezetes. Oliver Widmer Jézus szerepében megbízható volt, ahogy Carsten Süss is, hangja néha élesebb volt a kelleténél, különösen a mű elején. Robert Holl nemcsak hangjával, hanem mozdulataival is jelezte szerepét, hangja telt, de sokszor hangosnak tűnt az előadás során. Ritkán hallható a gamba zenekari koncerteken, minden elismerés a hölgynek, aki tisztán intonált. A barokk hangzást nemcsak a különleges hangszerek használata (fafuvolák), hanem a kevés vibrato is erősítette.

A gyermekkórus tiszta, szép hangzásával most is jól szerepelt, a Nemzeti Énekkar a tőle már ismert színvonalon énekelt. Jól szóltak a turbák, a kissé gyorsabb korálok, a Feszíttessék meg! drámai megszólalása a csúcspontot jelentette, hangerőben is. Az énekkar szólista tagjai kivétel nélkül tisztán, jó kiejtéssel énekeltek. A zenekar – bár voltak kisebb megingások -, partnere volt Schiff Andrásnak és a szólistáknak.

A zongoraművész-karmester Schiff András nagyszerű, példaértékű előadást hozott létre. Számára természetes volt, hogy ő játssza a continuót is, nemcsak a mű hangzását figyelte, hanem tevékenyen részt vett benne. A feliratozás segítségével a művet nem ismerők is követhették a szöveget. Megindító, lélekemelő előadáson lehettünk jelen.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. április 6.

Lehotka Ildikó
(Papiruszportál, 2007. április 8.)