Hatalmas adomány, hogy munkám egyszersmind a legkedvesebb szabadidős tevékenységem is. Ennél nagyobb csoda, hogy mindezt mások örömére is, és kellemes, baráti társaságban űzhetem a zenekaron belül. Adni jobb, mint kapni, és ez az élmény tekintetében hatványozottan érvényes.
1982-ben születtem, tízévesen kezdtem csellózni, majd tanulmányaim 14 évesen Budapestre szólítottak. A Zeneakadémiát Perényi Miklós osztályában végeztem, diplomakoncertemen a Liszt Ferenc Kamarazenekar működött közre. Akadémistaként lehetőségem nyílt két fantasztikusan inspiráló évet kamarazenével tölteni Madridban a műfaj legkiemelkedőbb képviselőinek irányításával, mely tovább mélyítette a műfaj iránt érzett vonzódásomat. E két év lehetőséget nyújtott arra is, hogy elmélyedjek ritkábban játszott, különleges művekben. Hazatérve, lányom születése után próbajátékot nyertem a Magyar Állami Operaház Zenekarába szólamvezetőként. Az itt töltött négy év szakmai tapasztalataival gyarapodva pedig két esztendeje a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja lettem, ahol a magas színvonalú műhelymunka mellett egy rendkívül barátságos szólam fogadott. Élvezem velük a közös munkát.
A zenekari munka mellett igyekszem minél több időt szentelni kamarazenei művekben való közreműködésre, továbbá fontosnak tartom a szólistaként történő megnyilvánulást is, mely rendkívüli mértékben gazdagítja a hangszeres kifejezést. Ezeket kiegészítendő, nagy szerencsének tartom, hogy a legfogékonyabb korosztály zenei pályára készülő növendékeit taníthatom a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban. E feladat nagyon motivál, sokat tanulok a megszerzett tudás szavakba öntése által.
Szólistaként Dvorák h-moll gordonkaversenyét volt szerencsém több ízben is előadni zenekari kísérettel Londonban és Magyarországon, továbbá Sosztakovics ritkán játszott II. gordonkaversenyét szintén zenekarral a Zeneakadémia Nagytermében, ugyanitt Bruch Kol Nidrei című művét, valamint Vivaldi g-moll kettősversenyét és G-dúr versenyművét vidéki hangversenyeken.
