( München, 1864. jún. 11. - Garmisch, 1949. szept. 8.) Német zeneszerző. Apja a bajor udvari zenekar kürt-virtuóza volt. Strauss tehetsége korán megmutatkozott. 1885-ben Hans von Bülow másodkarmesternek szerződtette a meiningeni zenekarhoz. Bülow hamarosan elhagyta a zenekart és munkáját Strauss vette át. Később Münchenben, Weimarban vezényelt. Első operáját - Guntram - Weimarban mutatták be. A női főszerepet Pauline de Ahna énekelte, aki később Strauss felesége lett. 1896-ben lett München első karmestere, majd 1898-ben Berlinben tölt be fontos karmesteri pozíciót. 1919-24-ig a bécsi Staatsoper vezető karmestere. 1924 után már semmilyen pozíciót nem vállalt, kivéve a birodalmi zenei kamara elnökségét (1933-35). Alkotói tevékenységének két leghangsúlyosabb műfaja az opera és a szimfonikus költemény. Eleinte főleg ez utóbbi iránt érdeklődik fokozottan (Don Juan, 1888; Macbeth, 1886-90; Halál és megdicsőülés, 1889; Till Eulenspiegels vidám csínyei, 1895; Imígyen szóla Zarathustra, 1896; Don Quixote, 1897; Hősi élet, 1899; Sinfonia domestica, 1903) Guntram című operájával Wagner stílusát követi. Az 1905-ös Salométől érdeklődés középpontjában az opera állt. Wagner halála óta ez volt az első döntő fejlemény a német operaszínpadon. További operái: Elektra, 1909; A rózsalovag, 1911; Ariadne Naxos szigetén, 1916; Az árnyéknélküli asszony, 1919; Intermezzo, 1924; Az egyiptomi Heléna, 1928; Arabella, 1933; Daphne, 1938; Danae szerelme, 1940; Capriccio, 1942.