Maxim Rysanov hangszerének egyik legjelentősebb képviselője napjainkban. A ma már Londonban élő művész 1978-ben született Ukrajnában, a Moszkvai Központi Zeneiskola után a londoni Guildhall School of Music and Drama növendékeként diplomázott 2000-ben, a neves intézmény arany medálját elnyerve. Harmincévesen a brit zenei szaklap, a Gramophone az év fiatal művészének választotta, első lemeze rögtön A szerkesztő ajánlata rovatba került, 2007 és 2009 között pedig a BBC Radio 3 által adományozott Új Generáció Művésze címet viselhette. Lemezeiért azóta is rangos díjakat kapott, zseniális átirataival – például Csajkovszkij Rokokó-variációval vagy Bach hegedűre írt szólószonátáival – a közönség számára is üdítően frissíti fel a mélyhegedű hagyományos, nem túl széles repertoárját. Az új zene sem idegen tőle; 2016 májusában ő mutatta be a lett Peteris Vasks új brácsaversenyét, de Penderecki Kettősversenyének két évvel azelőtti oroszországi premierje is az ő nevéhez fűződik, a művet később a zeneszerző vezényletével is megszólaltatta. Kiemelkedő jelentőségű eddigi pályáján a Dobrinka Tabakova bolgár zeneszerzőnő műveiből készített lemez, amelyen karmesterként is közreműködik, és amelyért Grammy-díjra jelölték. Bohuslav Martinů brácsaműveinek külön albumot szentelt, Mozart Sinfonia concertantéját Vilde Frang partnereként vette lemezre. Az 1780-ban készült Giuseppe Guadagnini-hangszeren játszó Maxim Rysanov jelenleg a Royal College of Music rezidens művésze, és ahogy egy kritika fogalmazott: azon előadóművészek közé tartozik, akik akár telefonkönyvet felolvasva is izgalmakat tudnak kelteni.