(Ciboure, 1875. márc. 7. - Párizs, 1937. dec. 28.) Francia zeneszerző. A párisi Conservatoire-on G. Fauré növendéke volt s 1901-ben Myrrha c. kantátájával elnyerte a római díjat. Utána igen visszavonultan csak a zeneszerzésnek élt. Zongoristaként csak saját darabjaival, vagy zongorakísérőként lépett fel. Korai mintaképei Chopin, Liszt, Chabrier, Fauré, Rimszkij-Korszakov voltak. 1890 körül hatottak rá Satie kísérletezései. Debussy hatása 1894 után igen jelentős, ekkor ismerkedett meg az "Egy faun délutánjá"-val. Később a Debussy-hatásától függetlenítette magát. Természetes, ösztönös eleganciával sajátos nyelvet formált magának, sokoldalú és briliáns nyelvet, mely szinte minden egyes művében más, mégis egyéni és határozott; fő jellegzetességei a virtuóz formakészség, hideg, de színesen szikrázó ragyogás, pompás muzikális folyamatosság. Gyakori a polifon szerkesztésmód, műveit gondos tervező munkával alkotta meg.