Luigi Cherubini - zeneszerző
Olasz származású, de életművének nagy részét Párizsban megalkotó zeneszerző. 1760-ban született Firenzében. Beethoven a maga korában Cherubinit tartotta (önmaga után) a legnagyobb kortárs zeneszerzőnek. Cherubini egy évtizeddel volt idősebb Beethovennél, és 15 évvel élte túl. Két nagy zenetörténeti korszakban, a klasszikusban és romantikusban alkotott. Már első életrajzírói is olyan szerzőként jellemzik Cherubinit, mint aki "klasszikus és romantikus egy személyben". 1843-ban, halála után egy évvel készült el műveinek első katalógusa, mely 29 operát, 17 kantátát, 77 románcot, 6 vonósnégyest és 6 zongoraszonátát és egyéb műveket tartalmazott. Ezen kívül jelentős egyházzenei hagyatékot vettek lajstromba: 11 nagy misét, két Requiemet, egy oratóriumot, motettákat, antifónákat, litániákat, és egy sor kisebb művet. Legfontosabb mesterei apja és Giuseppe Sarti voltak. Első művei (egy mise és egy intermezzo), melyeket saját katalógusába is felvett 1773-ból valók. Első operáját 1780-ban komponálta. 1785-86-ban Londonban élt, két operáját (La finta principessa - Az álruhás hercegnő; Il Giulio Sabino) itt mutatták be. 1787-ben átköltözött Párizsba, első francia operáját (Démophone) 1788-ban mutatták be. 1789-ben a Théatre de Monsieur zenei igazgatója. Ez a színház opera buffák (vígoperák) előadására szakosodott. Cherubini az 1795-ben alapított párizsi Conservatoire egyik első tanára volt, 1822-től pedig az intézmény igazgótja. Legjelentősebb színpadi műveit (Lodoiska, 1791; Eliza, 1794; Médeia, 1779; Les deux Journées, 1800) Bécsben is bemutatták (1802). 1805-ben, egy hosszabb bécsi utazása során találkozott Haydnnal, Beethovennel, Hummellel és Grillparzerrel. Faniska című darabját (1806) Bécsben és Bécs számára komponálta. 1808 után kényszerűen visszavonult a francia zenei életből és Chimay herceg falusi birtokán töltött el tíz esztendőt, erre az időszakra esnek jelentős egyházzenei művei, mint például az F-dúr mise vagy a d-moll mise. 1814 után újra az őt megillető zenei pozíciót tölthette be. 1815-ben a Filharmóniai Társaság meghívására Londonba utazott (G-dúr nyitány, D-dúr szimfónia, Inno alla Primavera - kantáta). 1816-ban ismét liturgikus műveket komponált: c-moll mise, c-moll Requiem, 1819-ben pedig XVIII. Lajos koronázási ünnepségére egy G-dúr misét, melyet végül nem mutattak be. 1825-ös A-dúr miséje (X. Károly koronázására) viszont elhangzott. Utolsó művei közül kiemelkedik a d-moll Requiem (1836) és hatodik vonósnégyese (1837). 1842. március 15-én halt meg. Cherubini operái közül egyedül a Médeia maradt tartósan a repertoár része. Szinte teljesen elfeledett egyházi zenéjét, kamaraműveit és zenekari darabjait újabban fokozott érdeklődés övezi.