Lajtha László - zeneszerző
A XX. század első felének egyik legnagyobb zeneszerzője 1892. június 30-án született Budapesten. Zeneszerzői oklevelét a budapesti Zeneakadémián szerezte meg Herzfeld Viktor növendékeként. Zenei tudását előbb Lipcsében és Genfben tökéletesítette, majd 1914-ig minden évben hat hónapot töltött Párizsban, ahol Vincent d´Indy nemcsak tanította, hanem a párizsi zenei életbe is bevezette. A Párizsban eltöltött időszak, a párizsi művészélet számos képviselőjével kötött barátság meghatározó volt Lajtha zeneszerzői nyelvezetének kialakulásában. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg. Az I. világháború négy évét frontszolgálatban, tüzértisztként töltötte el. 1919-ben kinevezték a budapesti Nemzeti Zenede tanárává. 1928-tól a Népszövetség Comission Internationale des Arts et Traditions Populaires nevű nemzetközi népzenei bizottságának volt tagja, majd a Comission des Arts et Lettres-nek (Művészeti és Irodalmi Bizottság), egészen a II. világháború kitöréséig. Igazgatósági tagja volt a Londonban székelő népzenei tanácsnak, az International Folk Music Councilnak is. 1930-ban kötötte meg az első szerződést a párizsi Leduc céggel, amely 1948-tól állandó kiadója lett. 1930-ban III. vonósnégyeséért Coolidge-díjat kapott, és ez a siker jelentette nemzetközi hírnevének kezdetét. A II. világháború után a Magyar Rádió zeneigazgatója, a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Zenede igazgatója lett. 1947-ben egy évre Londonba utazott, hogy ott filmzenét komponáljon. Hazatérése után elszigetelődött. Népzenekutatóként elsősorban erdélyi és dunántúli gyűjtéseivel járult hozzá a magyar folklórkutatáshoz. 1951-ben, népzenei munkásságáért, Kossuth-díjjal tüntették ki, melyet nem akart átvenni. Ez a hatalommal szemben nyílt konfrontációhoz vezetett volna. A díjjal járó pénzt viszont szétosztotta. 1955-ben a francia akadémia tagjává választotta, ez a megtiszteltetés rajta kívül csak Liszt Ferencnek jutott. Gazdag életművéből kiemelkednek szimfóniái (összesen kilenc szimfóniát írt 1936 és 1961 között), kamaraművei, különösen tíz vonósnégyese. Az ötvenes években, az előadás reménye nélkül csodálatos egyházzene kompozíciókat alkotott (Mise fríg hangnemben - 1950, Magnificat - 1954). A legfranciásabb ízlésű és gondolkodású magyar zeneszerző. Életművének tudományos igényű feldolgozása és a koncertrepertoárban való meghonosítása napjainkban zajlik. Lajtha 1963-ban hunyt el.