Ifj. Johann Strauss - zeneszerző

Osztrák zeneszerző, a bécsi keringő és a bécsi operett legnagyobb alakja. 1825. október 25-én született Bécsben. Szinte kizárólag a populárisnak tartott műfajokban alkotott, mégis olyan kortársai csodálták tehetségét, mint Richard Wagner, Johannes Brahms. A későbbi generáció képviselői közül Richard Strauss vagy Maurice Ravel. Wagner nyilatkozta róla: "szépségével, finomságával és igazi zenei értékével egyetlen Strauss-keringő éppúgy felülmúlja a külföldről néha nagy nehézségek árán behozott ipari termékeket, amiként a Stephansdom tornya a párizsi boulevardokat szegélyező talmi oszlopokat."

Apja híres hegedűművész és keringő-szerző volt. Eleinte Lannerrel közösen, majd 1828-tól kezdve külön és ellenségeskedéstől sem mentesen zenéltek. Bécs - a korabeli vélekedések szerint - Strauss-pártra és Lanner-pártra szakadt. 1832-től az ifj. Strauss már kisebb darabokat rögtönzött a zongorán. Apja hevesen ellenezte fiai zenei tanulmányait. 1833-tól az idősebb Strauss egyre többet koncertezik külföldön is. Fiát 1841-től a kereskedelmi iskolába járatta, de gyakori távolléte megakadályozta, hogy az ifjabb Strauss zenei tanulmányait (részben titokban) folytassa. Apa és fia viszonya megromlott, különösen 1844 után, amikor ifj, Johann Strauss megalapította saját zenekarát. Eleinte a Dommayer kaszinóban lépett fel. 1845-ben a 2. polgárezred karmesterévé nevezték ki, apját a császári és királyi udvari báli zeneigazgatójává. 1846-ban az ifjabbik Strauss Magyarországon lépett fel (ez volt legelső külföldi hangversenykörútja). 1847-ben végül apa és fia kibékültek. Politikai nézeteik azonban gyökeresen eltértek. 1848-ban a fiú szimpatizált a forradalommal, néhány művét ("Studenten-Marsch", "Liguorianer Seufzer") be is tiltják, míg apja monarchista maradt: "Radetzky-induló". 1849-ben meghalt id. Johann Strauss, a fiú egyesítette apja és saját zenekarát. 1850-től nagyszabású koncertkörutakat szervezett, 1852-től rendszeresen közreműködött az udvari bálokon. Az 1850-es években megismerkedett Berlioz, Liszt és Wagner zenéjével. 1863-tól a császári és királyi udvari bálok zeneigazgatói posztját töltötte be. Sorra születnek népszerű keringői, polkái. 1867-ben ("Kék Duna-keringő", és a "Művészélet" komponálásának éve) a párizsi világkiállításon és Londonban vezényelt. 1868-1869-ben újabb óriási sikerek: "Mennydörgés és villámlás", "Mesék a bécsi erdőből", "Bor, dal, asszony". 1870-ben több tragédia is érte a családot. Meghalt édesanyja és Josef nevű testvére. 1871-ben mutatták be Strauss első operettjét, az "Indigo, avagy a negyven rabló"-t. Báli zeneigazgatói állását átengedte öccsének, Eduardnak (1872), energiáit egyre inkább az operett komponálásra összpontosította. 1874-ben írta egyik legnagyobb sikerét a "Denevért". Összesen 16 operettet szerzett (pl. Római karnevál, Matuzsálem hercege, Egy éj Velencében, A cigánybáró, Bécsi vér). Műjegyzéke közel 500 kompozíciót tartalmaz. 1899. június 3-án halt meg Bécsben.