Gustav Mahler - zeneszerző
(Kalischt, 1860. júl. 7. - Bécs, 1911. máj. 18.) Osztrák karmester és zeneszerző. Ifjúkorát Csehországban töltötte, zenei tanulmányait Bécsben (konzervatórium), magántanulmányait Brucknernál végzett. Mahler a legnagyobb szabású karmester-egyéniségek egyike volt, nem ismert megalkuvást, görcsösen ragaszkodott az előadások művészi ideáljához s mint önmagától, úgy az előadóktól is erejük állandó, teljes megfeszítését követelte. Ahol működött, mindenütt hatalmasan fellendítette a művészi közszellemet, de mivel nem respektálta a begyökeresedett megszokásokat és egyéni érdekeket, minden állásában csak átmeneti helyzete lehetett, melyet ideig-óráig is csak szinte emberfölötti energiával tudott fenntartani. Végső odaadással érvényesítette a művek egyéni stílusát, főleg Mozart és Wagner operaiban állította fel a betanítás és szuggesztió messze ható mintáit. Mint operaigazgató 1888-91-ben Budapesten vezette be először azt a gazdálkodást, mely később oly kitűnően bevált Bécsben is: a sztár- és vendégrendszer lehetőség szerinti leépítése, az intézet önmaga erejéből való fenntartása és magas színvonalra emelése. Mahler többi (opera-karmesteri) állása: Hall (1880), Laibach (1881), Olmütz (1882) Bécs (1883), Prága (1885), Lipcse (1886), Hamburg (1891) 1897-1907-ig ismét Bécs (előbb karmester, majd igazgató); 1898-1900 a bécsi filharmóniát is vezeti, 1907-1910-ig New York-i Metropolitan karmestere. Élete főcélját Mahler a komponálásban látta. Valódi kultúrember, kételkedő filozófiájú, semmiben megnyugodni nem tudó, de amellett minden idegszálában a szépség fanatikusa, romantikus képzeletű művész, mély kedély, látnoki hajlamú prédikátor-jellem Hatalmasabb koncepcióval óhajtott végső komolyságú formát adni oly korszak széthúzó szellem-életének, mely nem volt alkalmas arra, hogy a művészet nagy formáinak terén teljes horizontú összefoglalást nyújtson. E tragikus formáló akaratban legértékesebb elem Mahler végletes őszintesége; Mahler szemében szent gyónás a művészi vallomás. Korai művei - többnyire csak vázlatok, tervek - vagy megsemmisültek, vagy elvesztek. Első jelentős kompozíciója a Klagendes Lied. ("Első művem, melyben 'Mahlerként' magamra találtam... Ezt a művet számítom op. 1-nek"). Szimfóniái: I. D-dúr, II. c-moll, III. d-moll, IV. G-dúr, V. cisz-moll, VI. a-moll, VII. e-moll, VIII. Esz-dúr, IX. D-dúr, valamint a Dal a Földről. 10. szimfóniája (fisz-moll) töredékben maradt.