Franz Schubert - zeneszerző
(Bécs, 1797. jan. 31. - 1828. nov. 19) Osztrák zeneszerző. Első mesterei (1805-8) a hegedülésben atyja, az összhangzattanban Holzer templomi karmester. Zongorázni bátyja, Ignác tanítja, kit a gyermek Schubert csakhamar túlszárnyal. Atyja házi-kvartettjében Schubert a brácsaszólamot játszotta. Komponálni 6 éves korában kezdett; első műveit megsemmisítette. 1808-ban fölveszik fiú énekesnek (Sängerknabe) az udvari énekkarba, további tanulmányait a városi konviktusban folytatta. Az iskolai zenekarban elsőhegedűs, majd helyettes karmester. A konviktusi zenetanító (Ruzicska) ajánlatára 1812-15-ben Salierinél tanult kontrapunktot; az olasz mester nemzetközi szelleme idegenül érinti Schubertet. Első jelentékenyebb kompozíciói a konviktusban készültek; kezdő hangszeres műveiben inkább a nagy klasszikusokat utánozta, egyéni stílusát dalkísérletei előlegezték. A dalszerzésre Zumsteeg művei is inspirálják, de a 14 éves Schubert messze túlszárnyalja "mintaképét". Első operáját 1814-ben fejezte be. Fejlődésére döntően hatott, hogy korán megismerkedett nagyműveltségű fiatal írókkal, kik a romantikus költészet szellemébe, a legmagasabb ideálok gondolatkörébe beavatják (Stadler, Senn, Körner, Kenner, Pichler Karolina, Mayrhofer és Schober, majd Bauernfeld). 1814-ben, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, atyja mellett Lichtenthalban tanítóskodik 1818-ig. Ezután biztos jövedelem híján, gyakorlatilag barátai jóvoltából él. Schubert érettségére vall, hogy a zeneirodalom legnagyobb remekeit (mint például a Margit a rokkánál, a Rémkirály című, műfajteremtő dalokat) az 1814-16 közötti időben alkotta. Hangszeres műveinek nagy része bécsi műkedvelők számára készült; ő maga is gyakran megfordult jómódú zeneművelő házaknál, mint kedvelt zongorista és keringő-rögtönző. Művészetének első hathatós hívei a Sonnleithner-család, Grillparzer költő és ennek barátnői, a Fröhlich-nővérek (zenetanárnők); utóbbiak emlékét a Schubert-legendakör érzelgősen színezett szerelmi zománccal vonta be. Életében a legtöbb sikert Vogl operaénekesnek köszönhette, aki (1817 óta) lelkesen terjesztette dalait. 1818 és 1824 nyarán Esterházy János gróf zselizi kastélyába került zenetanítónak. 1818-ban lépett Schubert-mű legelőször a nyilvánosság elé (egyik nyitánya). Hogy anyagi helyzetén javítson, több ízben is próbálkozik operaírással (1820, 1821, 1823), de sikertelenül. Ekkoriban alakulnak Schubert baráti körében az un. "Schubertiádok": kedélyes összejövetelek zenével, felolvasással, irodalmi vitával, tánccal, kirándulással stb. egybekötve. Schnorr, Rieder, de főleg Schwind és Kupelwieser festők e réven barátkoznak meg Schuberttel; az ő munkáiknak köszönhető, hogy Schubertet és környezetét alaposabban ismerhetjük. Goethével is keresett személyes kapcsolatot, miután dalreformjának megvalósításához leginkább az ő versein át jutott; de Goethét nem ragadta meg Schubert zenei stílusa s még csak nem is válaszolt a bécsi megkeresésekre. Betegessége miatt Schubert 1823-ban kórházba került, ott írja a Schöne Müllerin-ciklus egy részét. Hogy Chezy unalmas Rosamundája 1823-ban nem bukott meg teljesen, az Schubert kísérőzenéjének volt köszönhető. Ebben az évben találkozik Schubert Weberrel, ki az "Euryanthe", bemutatóján járt Bécsben. A nyílt és szabadszájú Schubert kedvezőtlenül nyilatkozott az új operáról, mire feszültség állt be köztük. 1826-ben a helyettes udvari karmesteri állásra pályázik, de azt J. Weigl nyeri el; sikertelen marad egy színházi karmesterállás elnyerésére irányuló igyekezete is 1827-ben. Nagyon jellemző Schubertnek Beethovenhez való személyes viszonya: olyan magasságban érzi maga fölött az utolsó nagy klasszikust, hogy közeledni csak egyszer mert hozzá, amikor op. 10-es variációit neki ajánlja. Végtelenül jólesett Schubertnek Beethoven elismerése, melyet ez halálos ágyán néhány dalfüzet átnézésekor nyilvánított ("Schubertben megvan az isteni szikra") és lelke mélyéig megrázta őt Beethoven halála. Schubert egyetlen önálló szerzői estje 1828-ban barátai buzgalmának köszönhetően szépen jövedelmez. Schubert betegessége ekkoriban már állandósult; a Téli utazás (Winterreise) ciklust súlyos depressziók diktálják, melyekből minden ereje megfeszítésével menekül a C-dúr szimfónia, a C-dúr vonósötös földöntúli szépségének vigaszába. 1828 őszén Kismartonban is megfordul. Hiányokat érezve zeneszerző-technikájában, még nov. 4-én Sechternél tanítványnak jelentkezik. Csakhamar ágynak dől és 19-én (valószínűleg tífuszban) meghalt. Kortársainak nagy részének sejtelmük sem volt Schubert jelentőségéről. legfontosabb műveit részben nem ismerték, részben nem értették. Amit Grillparzer halotti búcsúztatója mond ("szép kincs veszett el Schubertben, de még szebb remények"), az lényegében értetlenséget jelent Schubert működésével szemben: Schubert egy századra előre döntő hatást gyakorolt a zene fejlődésére. Főbb művei: 8 szimfónia, A-dúr kvintett (A pisztráng), F-dúr oktett, 15 vonósnégyes, 4 zongoratrió, 15 zongoraszonáta, Impromptu-k, Variációk, C-dúr fantázia, Moments musicaux, 6 mise, Stabat Mater, dalok és daljátékok.