(Nagyszentmiklós, 1881. márc. 25. - New York, 1945. szept. 26.) Bartók a mai Románia területén található Nagyszentmiklóson (Sînnicolaul Mare) született 1881. március 25-én. Első nyilvános fellépése 1892-ben volt, amikor saját művét, "A Duna folyását" is eljátszotta. 1894-ben a család Pozsonyba költözött. Bartók itt neves zenepedagógusok (Erkel László, Anton Hyrtl) irányítása mellett folytatta tanulmányait. Zongoraművésznek készül, 1899-ben Thomán István (Liszt Ferenc egykori tanítványa) felvette a Budapesti Zeneakadémiára. A zongora tanulmányok mellett zeneszerzést is tanult Koessler Jánosnál. Már az akadémiai évek komoly elismerést vívott ki magának zongoristaként. Ekkor még zenei ízlésére a legmélyebb hatást Richard Strauss gyakorolta: az Imígyen szóla Zarathustra és a Hősi élet című szimfonikus költemények élménye nyomán érlelődik saját zeneszerzői nyelve. Utóbbiból virtuóz zongoraátiratot is készített, melyet igen sikerrel játszott Bécsben is. Strauss és a magyar nemzeti zene hagyományait követve 1903-ban kezdett hozzá "Kossuth" című szimfonikus költeményének komponálásához. 1903-ban és 1904-ben hosszabb időt töltött Berlinben. 1904-ben bemutatják a "Kossuth"-ot, hatalmas sikerrel, Bartókot Liszt Ferenc örököseként üdvözölte a hazai zenei közélet. Ezt a kompozícióját Angliában is bemutatták. 1905-ben elindult a párizsi Rubinstein zeneszerző- és zongoraversenyen, sikertelenül. Ebben az évben kezdte el népdalgyűjtő utazásait, és ez mélyítette el barátságát Kodály Zoltánnal. 1906-ban hosszabb európai hangverseny utat tett. 1907-ben kinevezték a Zeneakadémia zongoratanszékére. Zeneszerzést soha nem tanított. 1908-ban komponálta első vonósnégyesét, melyben még Wagner, és Strauss nyomdokain halad. 1909-ben hosszabb gyűjtőútra indult és elsősorban román népzenét gyűjtött. 1911-ben a lipótvárosi kaszinó pályázatára elkészül a Kékszakállú herceg vára című egy felvonásos operája Balázs Béla szövegkönyvére. A pályázat zsűrije a művet visszautasította. A kudarc nyomán Bartók egy régóta érlelődő lépésre szánta el magát: visszavonult a zenei közélettől. Ezután rövid, kevés művet szülő válságos időszak kezdődött zeneszerzői pályáján. 1913-ban Észak-Afrikában járt és arab népzenét gyűjtött. 1917-ben Tango Egisto vezényletével bemutatják a Fából faragott királyfit, majd 1918-ban ismét a Kékszakállúval egy koncerten. A két színpadi mű sikerétől felbátorodva belekezdett a Csodálatos mandarin (Lengyel Menyhért librettója) megzenésítésébe. 1919-ben fejezte be. Részt vett a Tanácsköztársaság idején alakult zenei tanács munkájában. 1922-23-ban új kompozícióival sikeres franciaországi, angliai és hollandiai koncertkörutat tett (1. és 2. hegedűszonáta). 1923-ban Budapest jubileuma alkalmából komponálja a Táncszvitet , melyet Kodály Psalmus hungaricusa és Dohnányi Ernő Ünnepi nyitányával együtt bemutatnak. A Csodálatos mandarin premierje egyre későbbre tolódik, míg végül 1926-ban, Kölnben mutatták be. A botrány miatt Konrad Adenauer, Köln akkori polgármester betiltatja az előadást. 1926-ban Bartók stílusa átalakul. Fontos zongoraművek jelzik a fordulatot: Szonáta, Szabadban, Kilenc kis zongoradarab, I. zongoraverseny. 1927-28 a nemzetközi hírneve egyre nagyobb. Amerikában és a Szovjetunióban is koncertezik. 1930-ban készült el a Cantata profanával. A jobboldali kritika erősen támadja, ezért évekig nem játssza darabjait Budapesten. Remekművek sora született a harmincas években, mint pl. a II. zongoraverseny, a IV. és V. vonósnégyes, a Zene..., a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, majd az évtized végén a Divertimento. 1940-ben búcsúkoncertet adott Budapesten, és október 20-án feleségével az USA-ba emigrált. 1941-ben már mutatkoznak betegségei első jelei. 1942-43-ban a Bostoni Szimfonikusok felkérésére komponálja a Concertót, Yehudi Menuhin számára pedig a Szólószonátát hegedűre. 1944-45-ben egészségi állapota már igen labilis. III. zongoraversenyét majdnem teljes egészében befejezi, Brácsaversenye torzó marad. New Yorkban hal meg szeptember 26-án.