Ez történt


A zongorába rejtett titkok

2002. 04. 15.


A Zeneakadémián koncertezik Kun Woo Paik
Első pillantásra maga a megtestesült nyugalom – a jól ismert ázsiai kedvességgel és udvariassággal párosítva. Kun Woo Paik azonban gyorsan figyelmeztet, hogy a kép csalóka. – Mi koreaiak sokban hasonlítunk az oroszokra, ugyanúgy a végletekben élünk. Érzelmileg a rajongó imádat és a tomboló dühkitörések között ingázunk – mondja mosolyogva az 1946-ban, Szöulban született virtuóz zongoraművész, akinek játékát hamarosan ismét megcsodálhatja a magyar közönség. Paik április 16-án a Zeneakadémián, a Kocsis Zoltán által vezényelt Nemzeti Filharmonikusokkal ad koncertet. A műsoron Haydn D-dúr, Brahms II. szimfóniája, valamint Prokofjev II. zongoraversenye szerepel.
A negyed százada Párizsban élő, rendkívül választékos franciasággal beszélő Paik nemcsak kedvence, Prokofjev miatt várja nagy érdeklődéssel az újabb budapesti koncertet. Most először lép a publikum elé Kocsis Zoltán társaságában, akit személyesen csak távolról ismer. A magyar zongorista-karmesterről ugyanakkor rendkívül elismerően beszél. – Olyan tehetség, akinek a művészi önkifejezéshez nem elég a zongora. Valószínűleg ezért vezényel és komponál is. Én más típus vagyok, számomra e csodálatos hangszer még rengeteg felfedezésre váró titkot rejteget – magyarázza egy tea mellett Paik, akinek életében egymást váltogatták a különböző zeneszerzőkhöz kötődő korszakok. Tizenévesen Ravellal kezdett, utána jött az “orosz éra”, amit Mozart követett. Liszttől saját bevallása szerint nagyon félt, egy szép nap azonban valósággal beleszeretett.
A kritikusok szerint költői módon zongorázó Paik pályafutása más drámai fordulatokat sem nélkülöz. Legalább dupla kulturális sokk érte, midőn tizenöt éves naiv kamaszként megérkezett New Yorkba, ahol egy közös koreai-amerikai ösztöndíj folytán, s Leonard Bernstein ajánlására Rosina Levine tanítványa lett. – A Beatles és a hippikorszak New Yorkjába csöppentem, azt sem tudtam, hogy a Földön vagy valamilyen más bolygón járok – emlékszik vissza az identitáskereséssel nehezített kezdetekre.
Az erőteljes kulturális környezetváltás is valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a zene- és művészetrajongó családból származó fiatal tehetség az amerikai metropolisban nem tudta legyőzni félénk, visszahúzódó természetét. A színpad világához szükséges átalakulásban döntő szerepet játszott Kabos Ilona, a világhírű magyar származású zongoratanárnő. – Ilona rendkívül erős személyiség volt, s az energiákat varázslóként át tudta ültetni a tanítványaiba – emlékszik vissza néhai tanárára, aki a New York-i, londoni és svájci kurzusokon ingyen oktatta a szerény anyagi körülmények között élő fiatalembert.
Az Ázsia, Európa és Észak-Amerika közötti háromszögben ingázó Paik az elmúlt évtizedekben sikert sikerre halmozva bejárta a nagy koncerttermeket, s minden jelentős szimfonikus zenekarral játszott. A világhír ellenére továbbra is sokat faggatja önmagát, egy időben azon is gondolkodott, hogy búcsút mond a zongorának. Nagyon csábította a fotózás, a zene végül mégis erősebbnek bizonyult. A kép világától azonban nem tudott és nem is akart teljesen elszakadni, amit filmszínésznő felesége, másrészt a mozi – elsősorban Bergman, Godard, Antonioni és Visconti – iránti rajongása is jelez. Hosszas vívódás után rájött: a két szerelem tulajdonképpen jól megfér egymással.


;
;

Dési András
(Népszabadság, 2002. április 15.)