Ez történt


A zene és a bábok harmóniája

2007. 12. 28.


Frenetikus sikert hozott az új Diótörő-előadás a Művészetek Palotájában


Régóta tudjuk, hogy egy bábelőadás lehet muzikális. Az Állami Bábszínház 1965-ben mutatta be A fából faragott királyfit és a Petruskát: a több mint negyven évvel ezelőtti produkciók lényegében ugyanabban a rendezésben még ma is elevenek, és premierjük óta bejárták a világot. Két éve A fából faragott királyfi új életre is kelt, immár élőzenével, a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, Kocsis Zoltán vezényletével, a Nemzeti Filharmonikusok szolgáltatták hozzá a zenét. Kétséges volt, hogy az apró bábok betöltik-e a hatalmas, csaknem kétezer fős, zsúfolásig telt termet, de úgy látszik, varázsuk akkor is hat, ha a karzatról csak pöttöm méretben láthatók, mert frenetikus volt a siker. Ezen felbuzdulva tavaly már a Petruskát is láthattuk a Nemzeti Filharmonikusokkal közös produkcióban, idén pedig a Diótörő került sorra.
Ez a bábszínházi produkció “csak” huszonhét éves, és az előző kettővel ellentétben ezen néhol megmutatkoznak az elöregedés jelei, miközben összességében szintén jókora sikert aratott.


A legfőbb gond valószínűleg abból a nemes törekvésből ered, hogy ezúttal – amúgy eléggé nem dicsérhető módon -, a teljes Csajkovszkij-zenét előadták, viszont a bábszínházi adaptáció eredetileg rövidített változatra készült. Most gyorsan ki kellett pótolni a darabot, és erre nyilván nem volt elég próbaidő, talán alkotói fantázia sem. Amikor például az óriásmaszkos színészek pantomimjátékosokhoz hasonlóan mozognak, de persze nem táncolnak olyan elementárisan, mintha balettosok lennének, elnyújtottá váltak a jelenetek. Néhány eredetileg briliáns rész esetében is hosszadalmassá vált a szituáció: például túl sokat lengedeznek a hópihék, túl sok a főhősök felhők közötti utazása. Ezeken a helyeken új, kimunkált ötletekre lett volna szükség, tovább kellett volna gondolnia Szilágyi Dezső szövegkönyvét, Szőnyi Kató rendezését a mostani színpadra állítónak, a produkció gondos karbantartójának, Meczner Jánosnak. Most is hat persze a lepelbe bújtatott emberekből kialakuló, sokpúpú teve komótos megjelenése, a különböző nagyságú legyezők fergeteges tánca, a világító szemű egerek viháncolása. Bródy Vera bábjai, Koós Iván mozgó díszletei szinte összesimulnak a gyönyörűen, olykor éterien szóló zenével. Kocsis Zoltán lendületesen, költői szépséggel vezényel, mindehhez lefegyverző tisztasággal szól a Magyar Rádió Gyermekkórusa. A színészek, Csajághy Béla, Blasek Gyöngyi, Kenyeres Zsuzsa, Kovács Marianna, Simándi Anna, Erdős István, Domonkos Béla, Papp Orsolya, Juhász Ibolya, Bánky Eszter, Nagy Viktória bonyolult bábmozgatási feladatokat oldanak meg ihletetten, harmonikus összeszokottsággal. A közönség pedig bravó kiáltásokkal, vastapssal ünnepel. Mindenképpen érdemes folytatni az együttműködést.


Csajkovszkij: Diótörő
A Nemzeti Filharmonikusok és a Budapest Bábszínház a Művészetek Palotájában.


Bóta Gábor
(Magyar Hírlap, 2007. december 28.)