Ez történt


A pianissimo mesterei (NFZ, Komsi, Oramo)

2008. 12. 02.


A finn Sakari Oramo több zenekarnál visel vezető tisztséget, most csak annyit róla, hogy ő lett Rattle utódja a Birminghamiaknél, ami azt jelzi, volt mit várnunk tőle, és ha már finn, mivel is kezdte volna mással műsorát, mint egy Sibelius-darabbal.


A zeneszerző ezt a művét még 27 évesen, 1892-ben írta, de tíz évvel későbbi, átdolgozott formája az érvényes, amit most is hallhattunk. Ízig-vérig romantikus alkotást írt még akkor a finnek nemzeti szerzője, bár később ő is kísérletezett a romantika hagyományainak lazításával, noha egy bizonyos határt már nem léphetett túl, talán ezért is állt le hatvanegy éves korában.


Sibelius sokáig élt, 1957-ben halt meg, de élete utolsó huszonhat évében már egyáltalán nem komponált. Életműve vegyes színvonalú és vitatott jelentőségű, most egy szellemes, karakteres dallamokkal teli művét hallhattuk. A svéd saga szó (Sibelius svéd anyanyelvű volt) legendát jelent, de a szerző maga jelezte, ne keressünk konkrét tartalmat a zene mögött. Afféle szimfonikus költeményt hallhattunk tehát, és Oramo mindent elkövetett, hogy a fentebb jelzett sokrétűség teljes valójában kifejezésre jusson. Már itt feltűnt, milyen gondosan figyel a hangszerelés kibontására. Bár volt itt is full-zenekaros, hangos kitörés, sokkal inkább a finom hangszínárnyalatok érdekelték, amelyeket mezzofortékkal, pianókkal és pianissimókkal sikerült valóban figyelemreméltóan kimunkálnia.


A Debussy-dalokat azért hangszerelte meg Oramo, hogy ha feleségével közösen szerepelnek, legyen mit előadniuk. Fiatalkori művekről van szó, de már sok helyütt a későbbi nagy zeneszerzőt hallhatjuk. Oramo hangszerelőként is a finom árnyalatok híve, persze gondosan figyelt a költemények tartalmára, amikor dolgozott. De nem csak ez volt érdekes ezen a koncerten, hanem Anu Komsi teljesítménye is. Az énekesnő néhány éve a Momusnak adott interjújában elmondta, az egyes stílusok előadásánál gondja van arra, hogy a megfelelő technikát alkalmazza. Erre szüksége is lehet, hiszen repertoárja a reneszánsztól a nagy operaszerepeken keresztül Kurtágig terjed.


Tudott az egész termet betöltő nagy hangot is produkálni (kevésszer volt szükség csak rá), de a pianói, pianissimói voltak azok, amelyeken csak ámulni leehetett. Remegés, megingás nélkül lebbentek keresztül a termen, majd haltak el a hajszálvékony hangok, nagyon biztos technikával megszólaltatva. Oramo vigyázott is arra a zenekarral, hogy tényleg hallhatóak legyenek, megint csak bevetve mindent, hogy karmesterként szolgálja a hangszerelőt, de leginkább a zeneszerzőt. A nyolc dal eltérő tartalma, hangulata maradéktalanul eljuthatott a közönséghez, szeretném remélni, az elismerés, és nem a tudatlanság késztette a nézőtéren ülőket a minden tétel utáni tapsra.


Ezek után nyilvánvaló volt, hogy nem lehet baj a Zarathustrával sem, a Sibelius kortárs persze jóval nagyobb szabású (és hatású) műve a kezdeti nagy dörgedelmekkel együtt ugyanúgy, mint az addig hallottak, a hangszínek iránti fokozott érzékenységgel, a részek értelmező megformálásával, hatásosan hangzott el.


2008. november 27.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Anu Komsi – ének
Vez.: Sakari Oramo
SIBELIUS: En saga, Op.9
DEBUSSY: Chansosns de jenuesse (Oramo hangsz.)
R. STRAUSS: Imígyen szóla Zarathustra, Op.30


Varga Péter
(Café Momus, 2008. december 2.)