Ez történt


A Le Monde a Nemzeti Filharmonikus Zenekarról

2007. 01. 18.


A Nemzeti Filharmonikus Zenekar „kissé folklorisztikus programmal” érkezik a francia fővárosba – vélte a Kocsis Zoltán vezette zenekar párizsi koncertjének beharangozójában szerdán a Le Monde című francia napilap.


Csütörtök este adnak koncertet a Nemzeti Filharmonikusok a francia főváros egyik legnevezetesebb koncerttermében, a Salle Pleyelben, aminek kapcsán a tekintélyes újság budapesti tudósításban mutatta be a magyar zenekart.


A Le Monde szerint a húsz éve dirigáló Kocsis karmesteri munkájába be tudta építeni azt az invenciózus frissességet, amely zongorajátékát jellemzi.


A Nemzeti Filharmonikusok repertoárjában számos ritkaság és kortárs zene is szerepel. Kocsis egyik szenvedélye a francia zene. Fiatalkora óta játszik darabokat Debussytől, Raveltől, Francktól, de bevallása szerint a zenekart vezető elődei nem nagyon szerették ezeket a mestereket.


A Le Monde hangsúlyozza: Kocsis Zoltán egyben zeneszerző és kiváló hangszerelő is. „Szemérmetlenül” fogott hozzá Ravel és Debussy zongoradarabjainak vagy dalainak átiratához, és a cikkíró, Renault Machart szívesebben vette volna, ha a párizsi koncerten ezekből az átiratokból hangzanak el részletek a programban meghirdetett Brahms- és Bartók művek helyett.


A múlt pénteken a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben elhangzott műsorból a Le Monde Bartók I. Zongoraversenyét emelte ki, amelyet Ránki Dezső – Kocsis Zoltán régi barátja – „még a leginkább villódzó pillanatokban is a játékát jellemző nesztelen finomsággal” adott elő. Szívesen újrahallaná a kritikus a párizsi koncerten a Budapesten előadott Petruskát Sztravinszkijtől is, amelyet „Kocsis éppolyan erős, mint amilyen biztos ritmusban vezényelt a Művészetek Palotájának csodálatos új termében”. A budapesti koncertterem akusztikáját ugyanaz az Artec nevű cég állította be, amely a párizsi Salle Pleyelét is.


Kocsis elismerte a lapnak, hogy Párizsba kissé klasszikus programmal érkezik a zenekar, mert a turnészervezők mindig aggódnak amiatt, hogy esetleg üres helyek maradnak a teremben.


(MTI, kultúra.hu, 2007. január 18.)

100 évesek vagyunk