Ez történt


A karácsonyi koncertünkről így írtak…

2011. 01. 08.


„Abban biztosak voltunk, hogy a Haydn tetszeni fog, mégis meglepett az egész produkció szilárdsága, egységessége, érettsége. A jelzőket még sorolhatom, de nehéz pontosan körülírni. Ez már nem a pontosság, vagy az intonáció tisztasága. Nem a helyes tempókról és az egészséges hangzásról szól, hanem mindezekről együtt. Ha tényleg egyetlen szót szabad csak mondani, talán a „kiegyenlített” lenne a legmegfelelőbb. Egyszerűen jó érzés volt.

 

Kocsis egy kifejezetten nagyszabású, apparátusban és időben is nagyigényű szimfonikus költeménnyel rukkolt elő a „Kiskarácsony, nagykarácsony” kezdetű dallamra.Az idézett szerzők és idézett stílusok felsorolásával esetleg azt sugallanám, hogy egyszerű zeneszerzői stílusgyakorlatokat hallunk, de ez a kompozíció ezen messze túlmutatott.

 

Iróniában és öniróniában gazdag, fergeteges paródia volt. Az orgánumtól a korálon keresztül Járóka Sándorig, Richard Strausstól a jazzbandig. A hangszerelés is virtuóz és nagyvonalú volt, helyenként jócskán túllépve a szimfonikus nagyzenekar megszokott keretein. A nagy mű végül nem csupán az alpesi kürtnek vagy a cimbalomnak adott feladatot, hanem a közönség rekeszizmainak is. Nem kevesen nyerítettek és vihogtak hangosan, én magam viszont csak könnyezve viaskodtam a visszafojtott röhögéssel.

 

Nagyszabású, maradandó alkotás. Nem tudom, milyen formátumban kellene megörökíteni, de örömmel üdvözölném, mondjuk, egy NFZ-évfordulós DVD műsorán.”

 

www.momus.hu – dni

 


 

„Szünet után, a mise komor hangulatát feledtetni szándékozva, derűs perceket szerezve a hallgatóságnak, Kocsis Zoltán karácsonyi meglepetését hallhattuk. A 47 variációból álló füzér a Kis karácsony, nagy karácsony kezdetű, eredetét tekintve ismeretlen dal(lam)ra írt nagyon humoros, nem mellesleg a zenetörténeti korokon átívelő darab. A Polyphonic organum című, röpke tételen át a kolindákig, korálig, népzenétől műzenéig, középkort idéző megoldásoktól Richard Strauss keringőjén át a wagneri valkűrök lovaglásáig csak úgy sziporkáztak a hosszabb- de inkább rövidebb tételek. A bolgár ritmusok, szlovák, lengyel (mazurka, oberek, kujavják, varsovienne), táncok mellett hallhattunk katonaindulót, nyelvrokonaink zenéjét, a dalidókat idéző, szellemes című Tempo di hallgatót, ismerős dallam- és harmóniafordulatoknak, a klasszikus zenében szokatlan, különleges hangszereknek (cimbalom, havasi kürt, harmonika) örülhetett a lelkes közönség. A jelenlévők és a koncertet az interneten keresztül hallgatók játékban is részt vehettek, legalább öt olyan szerzőt kellett megnevezni, akinek a stílusát felismerték. Kocsis Zoltán a darab előtt Viktória lányával beszélgetett a karácsonyról, majd elmondta, hogy komponálás közben rengeteget nevetett, és még jócskán lett volna ötlete – az idő szűkössége miatt nem valósultak meg – a variációsorozat folytatásához. A komoly karácsony és a vidám új év szerencsésen kapcsolódott egymáshoz ezen a koncerten.”

 

www.papíruszportal.hu

Hányattatás és vidámság

Szerző: Lehotka Ildikó

2010. december 30.