A Hegedűverseny Berg utolsó műve; befejezetlenül maradt operájának, a Lulunak komponálása közben, 1935-ben keletkezett. Megírásának külső indítéka egy fiatal amerikai hegedűművész, Louis Krasner felkérése volt. Mivel a náci párt hatalomra jutása után Berg darabjait Németországban és Ausztriában is egyre kevesebbet játszották, így a zeneszerző elsősorban financiális okból vállalkozott a mű megírására. A komponáláshoz az érzelmi és művészi ösztönzést egy nem sokkal ezután bekövetkezett tragédia adta: 1935 tavaszán gyermekbénulásban meghalt Manon Gropius, Alma Mahler második házasságából származó, 18 éves, gyönyörű leánya. Az „egy angyal emlékének” ajánlott Hegedűverseny így mintegy Manon Gropius requiemje lett. A zeneszerző még nem sejthette, hogy egyben a saját requiemjét is írja; hogy nem sokkal a Hegedűverseny befejezése után egy rovarcsípés végzetes lesz a számára… Mindenesetre lázas sietségben komponált: míg komolyabb darabjait általában egy-két év alatt írta meg, a Hegedűverseny kevesebb mint négy hónap alatt készült el. Posztumusz bemutatójára 1936-ban került sor Krasner szólójával, Hermann Scherchen vezényletével.
Alban Berg zenéje az „Új Bécsi Iskola” szerzői közül mindig is a legnépszerűbb volt a közönség körében; a komponista „egyszerre volt modernista és romantikus, formalista és érzéki”. A Hegedűverseny szigorúan dodekafon kompozíció, ám különleges, négy hármashangzatot is magában foglaló tizenkét hangú sora lehetővé tette tonális zenék: egy karintiai népdal, illetve az „Es ist genug” kezdetű korál Bach által harmonizált dallamának felidézését is. A mű két részből áll, s mindegyik részét két, egymást szünet nélkül követő tétel alkotja: 1a Andante – 1b Allegretto; 2a Allegro – 2b Adagio. Egyes elemzői szerint a zene Manon Gropius életútját követi végig, a gyengéd, álmodozó hangvételű Andantétól a játékos, Ländler-szerű Allegrettón és az egyetlen nagy, zenekarkíséretes hegedűkadenciából álló Allegrón át az Adagio megbékélő befejezéséig. Az Allegrettóban a népdalidézet alig észrevehetően, szándékoltan a háttérben hangzik fel a kürtön majd a trombitákon, a koráldallam viszont jól felismerhetően jelenik meg rögtön az Adagio kezdetén, a szólóhegedűn és a fafúvókon váltakozva. Különleges dallam ez: Bach korában hallatlanul merész módon, három egészhang-lépéssel kezdődik, s ez az egészhangú skála-kivágat képezi a Berg-hegedűverseny tizenkét hangú sorának utolsó négy hangját. Bach a dallamot 60-as számú, „O Ewigkeit, du Donnerwort” kezdetű kantátájának zárókoráljaként harmonizálta meg; a kantáta központi témája a halálról és a feltámadásról való elmélkedés, vívódás a félelem és a remény között. A Berg hegedűversenyébe átemelt korálstrófa végül egyértelmű választ ad ezekre a kérdésekre: „Elég! Uram, ha úgy tetszik, engedj hát elmennem. Jézusom jön! Most jó éjt, ó világ! Indulok a mennyei házba, biztonságban megyek, békével; könnyes bánatom idelent marad. Elég!”