I. Úvod (Bevezetés) II. Gospodi pomiluj (Kyrie) III. Slava (Gloria) IV. V%u011Bruju (Credo) V. Svet (Sanctus) VI. Agneče Bo%u017Eij (Agnus dei) VII. Allegro (orgonaszóló) VIII. Intrada

Leoš Janáček egyik tanítványa, Josef Martinek elbeszéléséből tudjuk, hogy 1921-ben, amikor a zeneszerző szülőfalujában, a morvaországi Hukvaldyban járt, panaszkodott az olmützi bíborosnak, hogy milyen szegényes az a zene, amit a helyi templomban hallott. A bíboros persze azonnal felkérte Janáčeket, hogy komponáljon valami „érdemlegeset” a liturgia számára. Janáček korábban nem mutatott különösebb érdeklődést a liturgikus zene iránt, eltekintve néhány, az 1870-es évekből származó tanulmánytól és egy félbehagyott orgonás misétől (1907). 1921-ben elkezdett foglalkozni szláv liturgikus szövegekkel, de a komponáláshoz csak 1926 augusztusában fogott hozzá. Halála évében így nyilatkozott darabjáról: „Ószláv mise? Tudja ugye, mit írtak rólam akkor: hívő aggastyánnak tituláltak. Nagyon dühös voltam, és azt mondtam: ejnye, fiatalember! Elsősorban nem vagyok aggastyán, és hívő – na, az aztán egyáltalán nem. Csak akkor, ha meggyőződtem. Akkor 1926-ban eszembe jutott valami. Az a Cirill és Metód-légkör! Luhačovicében írtam – szörnyű volt akkor ott. Nap mint nap esett, és én naponta odaültem asztalomhoz – három hét alatt kész voltam. A nemzet biztonságban való hitét akartam kifejezni, nem vallási alapon, hanem az Istent tanúul hívó erkölcs és erő alapján.”