A zene jórészt irracionalitás. Zenekart alapítani, évtizedekig fenntartani, jövőjét tervezni még inkább az. Ennek tükrében különös értéke van e megállapításnak: 90 éves a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.
Korábban Állami Hangversenyzenekar… előtte Fővárosi Zenekar… annak előtte Székesfővárosi Zenekar, meg Budapesti Hangversenyzenekar…. miközben egyazon nagyszerű, kimagasló, zenetörténetet író, hallgatóságának a zene örömét, élményét, menedékét nyújtó együttesről van szó.
1933, Pesti Vigadó
Ugye, már a nevek változása is jelzi, nem volt unalmas e kilencven év. Ha még hozzátesszük, hogy a kezdetek az első világháború utáni rémült, ürességbe zuhanó évekbe nyúlnak vissza, amikor az ország a kultúrájába kapaszkodott, már közelebb vagyunk ahhoz, hogy a kilencven évet kezdjük tisztelni, legelőször is az alapító muzsikusokra és karnagyukra, Bor Dezsőre gondolva. Aztán a kezdetben műkedvelő zenekar egyre nagyobb figyelmet, tiszteletet és szeretetet kivívva lassan hivatásossá válva találkozik a kor legnagyobb hazai és külföldi művészeivel, hogy aztán Ferencsik – de sokat jelent ő majd később, évtizedeken át! – vezényelje ezzel a zenekarral 1940-ben Bartók és felesége utolsó magyarországi hangversenyét. Aztán a háború után, amikor még dörögnek Budán a fegyverek, ez a zenekar adja az első koncertet, mely némiképp visszaadja az emberi értékekbe vetett, végképp elveszettnek hitt reményt. 1956 decemberében Ferencsikkel a Zeneakadémián az Eroica, melynek gyászzenéje néma tüntetéssé vált. Történelmi pillanatok.
A kilenc évtized hétköznapjainak építőkövei pedig jobbára remekművekből állnak, remek és nagyszerű zenekari muzsikusok odaadó tehetsége nyomán, Ferencsik János, Kobajasi Ken-icsiró, Kocsis Zoltán, valamint a 20. század és korunk legnagyobb karmesterei, művészei közreműködésével. Ők, mindannyian tették ünnepnappá a hétköznapokat.
Teszik ma is, és kívánják tenni a jövőben is. Ez a dolguk a világban. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar alapító okirata szerint „nemzeti kulturális alapintézmény”. Valóban: a nemzet kultúrájának alapköve. Úgy is kell rá vigyázni! …mert szeretni, büszkének lenni rá kilencven éve nem nehéz. Találkozzunk hát hamarosan, a 100. születésnapon! Mindnyájan!
Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója
A 90 éves évfordulóról a hazai sajtó is megemlékezett:
Április 11. és május 31. között a Művészetek Palotájában az Üvegterem előterében néhány, a zenekar múltját idéző emlék tekinthető meg.