Ez történt


30 éve elhunyt karmesterünkre, Ferencsik Jánosra emlékeztünk

2014. 06. 12.


Az eseményről az MTI is beszámolt.

 
“Ma 30 éve halt meg mindaz, amit gyűjtőszóval Ferencsik János karmesterként tudunk beírni azokba a zenetörténeti könyvekbe, amelyek örökre őrzik a legnagyobb művészek emlékét” – fogalmazott beszédében Kovács Géza a kétszeres Kossuth-díjas karmesterről, az Operaház és a Magyar Állami Hangversenyzenekar (az NFZ elődje) egykori főzeneigazgatójáról. “Amíg zene lesz a földön, addig Ferencsik Jánosra emlékezni fognak mindazok, akik tudják, hogy milyen a valódi muzsikálás” – mondta Kovács Géza a megemlékezésen résztvevő egykori zenésztársak, tanítványok és barátok előtt. Közvetítette Kocsis Zoltán, az NFZ főzeneigazgatója sajnálatát, amiért csak lélekben tudott jelen lenni az eseményen. A vezénylete alatt zenélő muzsikusok részéről Friedrich Ádám emlékezett meg Ferencsik Jánosról. “A próbákra teljes tudással érkezett. Nem a próbán tanulta meg rajtunk a műveket, hanem ott már bennünket tanított meg azokra. Tökéletes, tiszta mozdulatokkal vezényelt,mindent megmutatott a kezeivel, nem kellett sokat beszélnie” – idézte fel a kürtművész. Friedrich Ádám szerint Ferencsik alappillérei Haydn, Mozart és Beethoven voltak, akárcsak Brahms, Richard Strauss, sőt Johann Strauss is. “Büszkén emlegette,hogy Bécsben megírták róla: egyformán jól érzi a bécsi walzert és a magyar muzsikát”. Ferencsik művészetéről Friedrich Ádám szerint összességében”bátran mondhatjuk, hogy egyenrangú volt Bartókéval, Kodályéval és Lajtháéval. Velük egy szinten állt, ha egyáltalán léteznek szintek a zenében”. “Koncerteken szinte soha nem hibázott, de próbákon is alig.Ilyenkor leintette a zenekart és annyit mondott: bocsánat, én hibáztam. Mások hibáit is elnézte, ha tudta,hogy az illető szívvel-lélekkel dolgozik, nem csak úgy ímmel-ámmal. Egyszer egy zenész hatalmasat húzott bele egy szünetbe. Erre leállt, leintett bennünket és azt mondta: látják, aranyoskáim, így kell behúzni” – mesélte. Friedrich Ádám felidézte a karmester “elképesztő általános műveltségét”, nyelvtudását, filozófiában, képzőművészetben való jártasságát is. “Olyan volt, mint egy akadémikus” – mondta. A Borsos Miklós szobrával díszített nyughely melletti megemlékezés a Nemzeti Énekkar előadásával zárult, Antal Mátyás karigazgató vezényletével.
(MTI)