Antonín Dvořák (1841–1904) cseh zeneszerző Karnevál (Carnival, op.92) című nyitánya a komolyzenei koncertek egyik kedvelt kezdőszáma, úgynevezett „függöny”-darabja. Brahms, Dvořák barátja és pártfogója, így nyilatkozott róla: „Boldog zene! A hangversenyrendezők hálásak lehetnek érte!”

Komponálásának idejére, 1891-re, szerzőjének alkotóereje és ezzel együtt a hírneve is a zenitjére érkezett. Ekkoriban olyan jelentős kompozíciókkal készült el, mint a 8. szimfónia, a Jakobinusok opera, a Requiem és a Dumky trió, kinevezték a prágai konzervatórium kompozíciótanárának, nagy sikerrel szerepelt Moszkvában és Szentpétervárott, 1889-ben osztrák vaskereszttel, 1890-ben a prágai és 1891-ben a cambridge-i egyetem tiszteletbeli doktori címével tűntették ki. A következő évben pedig elindult Amerikába, hogy betöltse a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását.
Amerikai útja előtti utolsó műve egy nyitány-trilógia volt, eredetileg Természet, Élet és Szerelem címmel. Mindhárom darab koncertnyitány, melyeket tematikus kapcsolatok kötnek össze és együtt egy három tételes szimfonikus költeményt alkotnak. Csak a partitúra 1894-es kiadása előtt nyerték el végleges címüket és kaptak külön-külön opusz-számot: A természetben (op.91), Karnevál (op.92) és Othello (op.93). Dvořák búcsúhangversenyén, 1892. április 28-án hangzottak el először a prágai Rudolfinumban a cseh Nemzeti Színház Zenekarának előadásában, a szerző vezényletével. Legközelebb pedig már New Yorkban, a Carnegie Hallban szólaltak meg, a szerző első amerikai koncertjén.
A Karnevál nyitány felépítése a szonáta formáét követi, de a kidolgozási rész előtt egy ellentétes karakterű, lassú közjáték található. A Szláv táncok vitalitását idéző főtéma szinte operai tömegjelenetbe vezet be, majd a szélesen áradó dallamú melléktéma szólal meg a hegedűkön és később a fafúvósokon. A szerzői program-ismertetés szerint egy magányos vándor érkezik alkonyatkor a városba, ahol karnevál zajlik. A hangszerek hangjába az emberek örömujjongásai keverednek, a részt vevők dalokkal és táncokkal fejezik ki vidámságukat. A középrész (Andantino con moto) visszavezet a merengő vándor perspektívájába. A noktürn jellegű, pasztorális zenében az angolkürt, a fuvola, az oboa, a klarinét és a hegedű kap szólószerepet, és a ringatózó dallamok között többször megszólal A természetben című nyitány pentaton „természet” témája is. Ezután a karnevál alaphangulatában folytatódik a kidolgozási szakasz, majd a visszatéréssel és a kirobbanó erejű kódával vidáman és zajosan zárul a kompozíció. (Gombos László)