Ismerjük a cseh zenét? A kérdésre sokan magabiztos igennel válaszolnának, Dvořák Csellóversenyét és Új világ-szimfóniáját említve – no meg Smetana Moldváját a Hazám című szimfonikus költeményciklusból. A valóság azonban az, hogy a cseh zene területén sok a fehér folt a magyar hangversenyéletben. Ezek felszámolásában kínál előrelépést ez az izgalmas koncert, részben azzal, hogy a Moldvánál többet nyújt Smetana sorozatából, részben Janáček ritkán felhangzó Ószláv (Glagolita) miséjének megszólaltatásával.

A 19. században a kisebb népek körében Európa-szerte kibontakozott nemzeti mozgalmak a legtöbb művészeti ágban – irodalom, képzőművészet, zene – hazafias szellemű művek megszületését eredményezték. E törekvésekbe illeszkedett Bedřich Smetana Hazám című szimfonikus költeményciklusa is. A zeneszerző hat különálló zenekari művet írt 1874 és 1879 között, ezek közül a Moldva vált leghíresebbé. A morvaországi születésű Leoš Janáček lelkes támogatója volt a pánszláv mozgalomnak, részben ez a rokonszenv késztette az ószláv nyelvű Glagolita mise megírására. A mű egyik legjellemzőbb tulajdonsága az archaikus és modern elemek keveredése. A két kompozíciót a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar, magyar és cseh szólisták élén Oliver von Dohnányi személyében olyan karmester vezényli, aki a cseh repertoár avatott ismerője. Az 1955-ben született dirigens, a jekatyerinburgi Urali Operaház zeneigazgatója Dohnányi Ernő egy 18. századi felmenőjének testvérétől származik. A Prágai Zeneakadémián Václav Neumann, a Bécsi Zeneakadémián Otmar Suitner növendéke volt.