Robert VOLKMANN: III. Richárd – nyitány, op. 68
WEINER Leó: Ballada brácsára és zenekarra, op. 28
KURTÁG György: Tétel brácsára és zenekarra

***
Ludwig van BEETHOVEN: 7. (A-dúr) szimfónia, op. 92

Szűcs Máté brácsa
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Héja Domonkos

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Lukács bérletének koncertjei egyszerre kínálják az izgalmasan egységes koncepció és a szórakoztató változatosság élményét. Hallunk Shakespeare színművei által inspirált darabokat, minden estén megszólal egy-egy magyar kompozíció, végül pedig Beethoven egy-egy szimfóniája zárja az estét. A nyitóhangversenyen a budapesti Zeneakadémia hajdani tanára, Robert Volkmann III. Richárd-nyitányát Weiner Balladája és a 100 éves Kurtág György fiatalkori Brácsaversenyének egy tétele követi a nagyszerű Szűcs Máté tolmácsolásában, a szünet után pedig Héja Domonkos Beethoven mámoros hangulatú 7. szimfóniáját vezényli.

Robert Volkmann (1815–1883) neve ma aligha hangzik ismerősen a koncertlátogató számára, pedig a német származású muzsikus sok éven át élt Budapesten, a Zeneakadémia megbecsült zeneszerzés-tanáraként és a magyar zenei közélet aktív résztvevőjeként. Örömteli felfedezés, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Lukács bérletének első hangversenyén megszólal III. Richárd-nyitánya, amelyet Shakespeare színműve inspirált. Weiner Balladája ritkán hallható, Kurtág György fiatalkori műve, a Brácsaverseny felhangzó részlete a 100 éves zeneszerző előtt tiszteleg a világszerte nagy sikereket arató szólista, Szűcs Máté előadásában. A koncert karmestere, Héja Domonkos végül a szünet után Beethoven 7. szimfóniájának előadásával koronázza meg az estet. A Lukács bérlet hangversenyei különleges tematikus programokat kínálnak a zenekedvelőknek, akik mindhárom koncerten megismerhetnek egy-egy Shakespeare által ihletett ritkaságot (a harmadik koncerten kettőt is!), találkozhatnak a közelmúlt modern magyar muzsikájával, befejezésül pedig Beethoven legkedveltebb szimfóniái közül hallgathatnak meg egyet-egyet.

*****

A három hangversenyből álló Lukács bérlet csupa felfedezés. Mindenekelőtt két fiatal karmester nevét jegyezhetjük meg, hiszen a középgenerációt képviselő Héja Domonkos által vezényelt első koncert után a másodikon a harmincegy éves Hontvári Gábor, a harmadikon a harminchét éves Erdélyi Dániel számára kínál lehetőséget a bemutatkozáshoz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

A műsorok is sok érdekességet tartogatnak a friss élményekre vágyó zenehallgatóknak. Ilyen az első estén a hajdani Zeneakadémia megbecsült tanára, a romantikus Robert Volkmann III. Richárd nyitánya, amelyet merész stiláris ugrásokkal Weiner Leó Balladája, majd Kurtág György Brácsaversenyének egy tétele követ. A második hangverseny hasonlóan éles váltással társítja Csajkovszkij nyitányfantáziáját, A vihart és Petrovics Emil 5. kantátáját, míg a harmadik alkalommal Schumann Julius Caesar-nyitánya után Orbán György vonós zenekari művét (Sopra canti diversi) és Korngold Sok hűhó semmiért szvitjét hallhatjuk.

A feltűnően tudatos műsortervezésre mindhárom program esetében a második rész teszi fel a koronát, a szünet után ugyanis mindannyiszor egy-egy népszerű Beethoven-szimfónia következik: először a 7., a középső hangversenyen a 6. („Pastorale”), míg a bérlet záró koncertjén az 5. („Sors”) szimfónia képviseli a kevésbé ismert zenék után az alaprepertoár legtekintélyesebb pilléreit. Weiner Balladáját és Kurtág versenymű-tételét az első estén korunk egyik legkiválóbb brácsaművésze, Szűcs Máté tolmácsolja, míg Petrovics Emil kantátájának énekszólói Cserményi Zsombor basszusán csendülnek fel.