Gustav Holst (1874-1934) angol zeneszező nemzetközi hírnevét A bolygók (The Planets) című nagyzenekari szvitjének köszönhette, amely az I. Világháborút követően korának legismertebb angol komolyzenei alkotása lett. Nagy népszerűséget hozott a szerző számára, egyúttal azonban árnyékot vetett annak többi művére. Holst szinte minden műfajban otthonos volt, a szóló daloktól a kamaraműveken át szimfonikus darabokig és operákig. Inspirációs forrásai között fontos szerepet töltött be a hindu filozófia és a szanszkrit irodalom, valamint az angol népdal.

 
A bolygók egy alkotói és életrajzi krízist követően keletkezett. Holst depresszióba került, miután Sita c. operájával nem nyert a Ricordi zeneszerzői versenyen, majd a The Cloud Messenger kórusmű és a Beni Mora szvit bemutatói sem hoztak számottevő sikert. Ezért 1913 tavaszán elfogadta Henry Balfour Gardiner meghívását egy spanyolországi utazásra. Útitársa, Clifford Bax vezette be az asztrologiába, és ez az érdeklődés inspirálta egy olyan zenekari szvit komponálására, ahol minden tétel egy-egy bolygó nevét viseli.
A mű formai-műfaji előzményei között Debussytől A tenger és a Három noktürn említhető, valamint két olyan alkotás, amelyet Holst a komponálás kezdetén ismert meg: Stravinsky Tavaszi áldozata és Schönberg Öt zenekari darabja. Nem véletlen, hogy A bolygók eredetileg a Hét darab nagy zenekarra címet viselte.

 
Holst a ciklus tervét már 1913-ban felvázolta, majd 1914 májusában látott az első tétel komponálásához. A 2. és 4. tétel még abban az évben, az 5., 6. és 7. 1915-ben, a 3. tétel 1916-ban készült. A művel kapcsolatban, amelyet Holst hangulatképek sorozatának nevezett, számos értelmezés látott napvilágot. Egyesek szerint a tételek a bolygóknak az emberi pszichére gyakorolt hatását ábrázolják, mások szerint emberi jellemvonásokra vagy a bolygóknak megfelelő római istenek fő tulajdonságaira utalnak. A tételek az alábbi címeket viselik:

1. Mars, a háború hozója (Mars, the Bringer of War)
2. Vénusz, a béke hozója (Venus, the Bringer of Peace)
3. Merkúr, a szárnyas hírnök (Mercury, the Winged Messenger)
4. Jupiter, a szeszélyes (Jupiter, the Bringer of Jollity)
5. Szaturnusz, az idős kor követe (Saturn, the Bringer of Old Age)
6. Uránusz, a mágus (Uranus, the Magician)
7. Neptunusz, a misztikus (Neptune, the Mystic)

Az ősbemutató 1918-ban meghívott vendégek előtt zajlott le a Queen’s Hallban, Adrian Boult vezényletével, majd részleges előadások után 1920-ban került sor a teljes nyilvános bemutatóra. Holst a mű egységének hangsúlyozása érdekében (kevés sikerrel) ragaszkodott a teljes előadásokhoz, csupán a 4. tétel himnikus dallamának önálló megszólaltatásával értett egyet. Utóbbit 1921-ben ő maga alkalmazta az I Vow to thee my Country szövegre, és ez a változat hamarosan nemzeti dallammá vált Angliában.