R. Strauss 1934-ben egy Stefan Zweignek írt levelében említi először egy német történelmi eseményre épülő egyfelvonásos ünnepélyes mű ötletét. Számos lehetséges esemény szóba került, végül Zweig elkészítette a Béke napja (Friedenstag) vázlatát, amelynek munkacíme ’1648’ volt. „Három elemet szeretnék benne összefogni – írta Zweig -, a tragikus, a heroikus és a humánus vonásokat, mindez a népek testvérré válásának himnuszában csendülne ki. …„Szeretném kihagyni a császárokat, királyokat a teljes darabból, névtelenül szerepelnének.”
R. Strauss és Zweig között a munka során több vita is támadt. A Zweig által javasolt vázlatban megfogalmazott témák „kétségek, hősiesség, gyengeség, gyűlölködés és megbékélés” nem igazán hívták elő a zenét Straussban. A németországi események következtében Zweig a zeneszerző minden kérlelése ellenére önként felmondta a közös munkát és librettistának barátját, Joseph Gregort, a fiatal irodalomtudóst ajánlotta, akit Strauss eleinte komoly ellenérzéssel fogadott. Strauss, Zweig és Gregor levelezéseiben több utalás is van arra, hogy a Friedenstag szövegkönyvének elkészítésében Stefan Zweig aktívan részt vett.
A történet helyszíne egy ostromlott citadella belseje a harmincéves háború harmincadik évében. A város védői felismerik, hogy helyzetük reménytelen. Egy ifjú piemonti hirnök levelet hoz a császártól a parancsnoknak, majd szülőföldjéről énekel. A katonák gúnyos megjegyzésekkel illetik az ifjú piemontit, aki mit sem tud a háborúról, a város védői pedig 30 év háborúskodása után már nem tudják milyen a béke. A nép éhezik, a polgárok lázadoznak, és arra kérik a parancsnokot, hogy adja fel a várat. A parancsnok felolvassa a császár levelét: a várat mindenáron tartani kell. Az ellenség megadásra szólítja fel a parancsnokot, ő délig gondolkodási időt kér. Tisztában van azzal, hogy képtelenség ebben az állapotban, elegendő lőpor nélkül a várat megtartani. Arra azonban elegendő a lőszer, hogy levegőbe repítse az erődöt saját magával és a mellette maradtakkal. Hálából megosztja tervét kedvenc őrmesterével is, aki megmentette életét a magdeburgi csatában, és arra kéri, hogy mentse meg saját és a többiek életét is, hagyják el az erődöt. Az őrmester és még néhány katona kész a Parancsnokkal együtt meghalni. A Parancsnok kiadja az utasítást, megteszik az előkészületeket a citadella felrobbantására, a kanócot a Parancsnok kezébe adják. A parancsnok végső monológja nagy önvallomás. Hitvese megjelenése érzelmileg elmélyíti a jelenetet; egyetlen vigasztaló napsugár férje mosolya volt, amit csak az esküvőjük napján látott, amikor örök hűséget esküdött. Mária férjével együtt készül a halálra, és férje kérlelésére sem hagyja el a citadellát.
”Nem hozzád mentem, uram,
háború hitvese vagyok!
Ágyú dörrenése volt egykor
lánybúcsúm zenéje.
Kértem a kegyet
térden állva, hogy veled maradhassak
a háború dacára is.”
A zene egyre fényesebb, a jelenet hatásos duetté alakul. Szimfonikus utójáték következik, majd váratlan ágyúlövés hallatszik, ami a támadás első jele. De megkondulnak a harangok is, s az ellenség büszke indulóhangjai mellett, fehér zászlókkal közeledik. A két vezér, aki imént még egymás halálára esküdött, szemben áll egymással. A feszültség fokozatosan oldódik, a dialógusból kiderül, hogy közben megkötötték a békét. A két szemben álló fél még szóbeli csatát vív, majd Maria közéjük veti magát. „Szerelmem, hagyd a kardot”. Az ellenfelek átölelik egymást, „a háborús feszültségek a humanitásban oldódnak fel.” A parancsnokok egymás hősiességét magasztalják. Betódul a nép. Diadalmasan fénylő C-dúrban, a béke himnusza zárja a művet, ami egyértelműen utal a mintaadó Fidelio zárójelenetére. (Strauss egyetlen művében sem juttatott olyan szerepet a kórusnak, mint ebben az operában.)
„Merjetek vélni, merjetek bízni,
merjetek az égi fényességbe nézni!
Ami megrendít, ami még áltat,
vegyük örök jelzés-adásnak!
Ha néhány hídra rálépni nem merünk,
később még sok szenvedést hoz nekünk.
Merjetek vélni, merjetek bízni,
elsöprő szeretet ízét élvezni!
Szívek áradása, végtelen ujjongás!
Szeretet lángja, fennen lobogj!
Uralkodó szellem: hozzád !”
A béke napja szövegkönyve magyarul (Jánszky Lengyel Jenő fordítása)