„A zeneszerzés technikájával és problémáival kapcsolatos szinte minden tudásomat Alexander Zemlinskynek köszönhetem. Mindig szilárdan hittem, hogy nagy zeneszerző volt, és még mindig így hiszem.” – emlékezett vissza Arnold Schönberg élete végén egykori tanárára, közeli barátjára, akihez ráadásul még családi kapcsolat is fűzte: 1901-ben Zemlinsky restvérét, Mathildét vette feleségül. Az 1871-ben született Zemlinsky nem csak a nála csupán néhány évvel fiatalabb Schönberget, de az „Új Bécsi Iskola” néven ismertté vált zeneszerző-csoport másik két tagját, Alban Berget és Anton Webernt is tanította, s szintén az ő tanítványa volt Alma Schindler, Gustav Mahler későbbi felesége, illetve a zseniális csodagyermekként indult Erich Wolgang Korngold. Zemlinsky kiváló operakarmester is volt: 1911-től 1927-ig a prágai Új Német Színház főzeneigazgatója, ahol főként Mozart és Richard Strauss műveinek dirigálásával tett szert hírnévre (Igor Stravinsky úgy emlékezett prágai Figarójára, mint a legkielégítőbb operaelőadásra, amelyet valaha hallott). 1931-ben Berlinbe szerződött Klemperer mellé másodkarmesternek, tanított a berlini főiskolán, és Európa-szerte turnézott vendégkarmesterként. 1933-ban visszatért Bécsbe és energiáit a komponálásra összpontosította. 1938-ban, az Anschluss után családjával együtt az USA-ba emigrált, s ott is halt meg 1942-ben.
Zeneszerzőként Zemlinsky nem követte az Új Bécsi Iskola tagjait a tizenkéthangú komponálás útján. Fiatal korában a Wagner és Brahms közti középúton járt, s későromantikus stílusa később sem lépte át a tonalitás határait. Operákat, kórusműveket, dalokat, szimfóniákat és egyéb zenekari műveket, vonósnégyeseket és más kamarazenét komponált, műveiben a perfekt technikai tudás nagy érzelmi intenzitással párosul. Egyházi zene-termését összesen három zsoltárfeldolgozás jelenti; a legkorábbi közülük az 1900-ban komponált 83. zsoltár: „Izrael ellenségei ellen”. Zemlinsky művében nem a teljes szöveget, hanem annak három részletét zenésítette csak meg, három részre osztva ezzel a kompozíciót: 1. „Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenceid ellen terveket szőnek.” 2. „Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!” 3. „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.”